Nincs remény? Ti hogy látjátok?

Ugy alakult, hogy a barátom, aki bordenlineos szakított velem. Rengeteget veszekedtunk főleg a betegségèből adòdòan(mindent apró dolgon, féltékenység stb)

Amikor nem volt vita imádott szeretett, annyira jó volt minden. Sajnos voltak hazugságok a kapcsolatban , amiket azert tettem, hogy ne okozzak fájdalmat neki.

Volt egy nagyobb vitánk egy lényegtelen dolog miatt ahol feladta az egész kapcsolatot. Es annak ellenere , hogy nem tudott elengedni es mindig hianyoztam neki 2 nap alatt túllépett rajtam. Mindent megtett volna értem...

Szeret még elmondasa szerint de mar csak emlekkent , viszont beszélni ugyanúgy akar velem tovabbra is, de nem tudna mar velem lenni, nem lenne boldog.

Itt mar ezen a ponton ne is remenykedjek ugye?!