Hogy kéne kiölnöm az érzéseimet? Az sem biztos hogy ezek érzések.

Húsz éves vagyok. És tisztában vagyok azzal hogy az esetek kilencven százalékában egyáltalán nem viselkedek felnőtthöz méltóan. És most is szörnyen gyerekesnek, szánalmasnak, és kislányosnak érzem magam az érzelmeim miatt, amik alapjában véve egyáltalán nem jellemzőek rám. Utoljára három éve volt kapcsolatom az exemmel, akiről most szó van. Nem volt jó a kapcsolatunk, ő magába zárkózó titkolózó típus volt, és pedig akkoriban egy tinédzser lány voltam. Állandóan mérges voltam, nem figyeltem rá, dühkitöréseim voltak egyéb mentális betegségek miatt, ez a két párosítás pedig egyáltalán nem egyezett össze. Rengeteget veszekedtünk, állandóan szakítottam vele. Aztán három évvel ezelőtt, végleg szakítottam vele. Mivel ő a család barátja majdnem minden nap találkoztam vele, az elején nagyon dühös voltam rá, de aztán ahogy felnőttem már egyáltalán nem váltott ki belőlem semmilyen érzelmet. Csak egy ismerősként tekintettem rá. Azonban néhány héttel ezelőtt nagy szükségem lett volna egy kis segítségre, ő pedig ott volt nekem hogy segítsen. Afféle távoli baráti kapcsolatunk lett. Azóta amiatt a bizonyos gond miatt amit segített megoldani, sokat találkozunk, és újra elkezdtek érzelmeim lenni iránta. De elég erős. Ő mai napig tesz megjegyzéseket azt illetően hogy nem e lennék újra vele, azonban komolyan nagyon rossz kapcsolatunk volt. Ezért semmiképp sem szeretnék már vele lenni, sőt semmilyen kapcsolatot nem szeretnék senkivel, annyira traumatizáló volt vele akkoriban. Mégis napról napra egyre nagyobb késztetésem van felé. Azt sajnos nem tudom megoldani hogy ne találkozzak vele, ugyanis a családom nagyon jóban van vele. De akkor hogy kéne kezelnem az érzelmeimet? Mit kéne tennem?