Mennyi idő után fog elmúlni az az érzés, hogy szinte bármiről ő jut az eszembe és ettől szenvedek? Hogy tudnék ezen túljutni?

Igazából a harag ami nagyon fel tud jönni, azt próbálom szerintem elnyomni, mert teljesen indokolatlan, értelmetlen a saját napomat cseszem el vele. Felesleges haragudnom a srácra, mert hozott egy döntést, amit megértek (olyan dolgokat hozok fel benne, amit szeretne maga mögött hagyni a családi minták miatt), persze lehet, hogy ez meg egy ilyen kettős dolog, hogy magamra is szörnyen dühös vagyok, mert úgy érzem hogy én vagyok a hiba.

Lehet közrejátszik, hogy sok haláleset volt a családban az elmúlt pár évben, és úgy érzem, hogy azokat nem tudtam még elgyászolni, mert "mindig volt valami", ami általában azt jelentette, hogy újabb krízis, újabb halál.

Szerintem a fájdalom, szomorúság és a veszteség érzése. Ezeket nem tudom odaengedni (itt jön az az elhárítás hogy "minek rinyálni"), és egyszerűbb a harag mögé elrejteni.

Hibásnak érzem magamat, mert nem működött. Pedig mondta, hogy ez teljesen rajta csúszott el, de annyi mindent mondott (alapból úgy kezdtük hogy elmondta hogy nem biztos hogy akar kapcsolatot), hogy miért, hogy úgy érzem ez nem csak róla szól, hanem rólam is. Hogy ha nem olyan vagyok, amilyen akkor lehet hogy akart volna. Nagyon leegyszerűsítve: el lettem utasítva, tehát én vagyok a sz_r.