Szerintetek mennyire sajnáljam ezt a párkapcsolatot? (bővebben lent)

Múlt hónapban, szeptember 04.-tól vasárnaptól, 08.-ig csütörtökig Hajdúszoboszlón voltam nyaralni. Még az érkezés napján, a facebook társkeresőn szíveztem egy lányt, és egy szöveget is írtam az egyik képe alá, majd a szívezést viszonozta is, és onnan írtunk tovább. Még aznap este telefonszámot cseréltünk, mert a faces társkereső oldal hanghívása elég rossz minőségű volt és meg is szakadt. Onnantól kezdve egészen 08.-ig a visszaindulás napjáig minden éjszaka órákat beszéltünk, a rekord kerek egész három óra volt éjjel. Egyébként nem tud este a megszokott időben elaludni, csak késő este tud, és ha teheti, és szabadnapos, kb. délig alszik. Kiderült rengeteg közös van bennünk, sok a közös vonás.

Megbeszéltük, hogy a visszaérkezésem napján 08.-án találkozunk. Közben érthető módon sok mindent megtudtam róla, 18 éves kora óta egyedül él egy albérletben az én városomban, sok kapcsolata volt, a sok kezdeti reményteli indulás dacára egyik sem lett végül olyan amilyennek lennie kellett volna, több, különböző szempont miatt.

Közben, eljött a 08.-a, és hazaérkezésem után néhány órával találkoztunk az albérlete előtt, majd onnan egy kávézóba mentünk. Nagy csodálkozásomra onnan elhívott magához, felmentünk, majd rövid idő után elkezdetünk csókolózni, de vagy negyed óráig. És benne lett volna, hogy lefeküdjünk, csak én itt én mondtam azt, hogy ennek azért még tényleg korai az ideje. Már a szoboszlói telefonálgatásunk alatt is mondta, hogy szexmániás, de azt nem gondoltam, hogy ennyire korán benne lenne a dologban. Következő este már ott aludtam nála, és már szex is volt. Tudni kell rólam, hogy nem bírom sokáig, de megegyeztünk, hogy találok rá valami orvosi-gyógyászati megoldást. Az összes többi része viszont kifejezetten tetszett neki, más probléma nem volt.

És itt jönnek vele kapcsolatban a további fontos dolgok. A szüleivel elég rossz a kapcsolata, gyerekkorában elhanyagolták, az anyja talán kétszer kérdezte meg tőle összesen az iskolás éveiben, hogy milyen napja volt, mi volt a suliban stb. Az apja ivott és el is váltak még akkoriban, kicsapongó életet élt, nagyrészt az ivás miatt, másrészt nem vetette meg, hogy más nők után is menjen, az akkor még házas életét élve. A lány emiatt inkább (valamilyen szinten érthető módon) elmászkált otthonról, elkezdett inni, és erősen dohányozni, nagyon sokat ivott és rendszeresen, és a szüleivel való rossz kapcsolatát is mutatja, hogy 18 éves korában, tehát az első adandó alkalommal elköltözött. Ennek ellenére folyamatos munkahelye van, összeszedte magát az évek során, az alkoholról az írogatásunk előtt egy héttel teljesen letett, vállal beugró másod állást egy korábbi helyén egy kocsmában pultosként, folyamatosan ellenállva a folyamatos alkohol közelségének. Rossz gyerekkora volt, de erős maradt, ne egy öngyilkosságra és folyamatos sírásra hajlamos lányt képzeljetek el, elég erős lány lelkileg, ami becsülendő.

Ugyanakkor a korábban megosztott posztjai alapján leszűrve rákérdeztem, hogy akar e gyereket. Beismerte, hogy félt, hogy egyszer felvetem a témát, és bevallotta, hogy nem szeretne, és azt is bevallotta, hogy ezt leginkább az önzősége miatt, mert azt szeretné, hogy mindig ő legyen a figyelem középpontjában a párja részéről, ne kelljen osztoznia egy esetleges gyerekkel a megkapott figyelmen. Ez akármennyire is furcsa, de az őszinteségét viszont becsültem. Megkockáztatom, ez a saját elhanyagolt gyerekkora saját életlére való visszatükröződése, hogyha gyerekként a szüleitől nem, akkor legalább a felnőtt korábban kapjon maximális figyelmet majd a párjától. Ezt nem mondta így ki, csak én ezt szűrtem ebből le. Ez mellé tartozik még, hogy nem szokott főzni, egy közeli vendéglőből hozza el az ebédet.

Mondtam neki, hogy ez utóbbi egyáltalán nem zavar, gyereket mondjuk szeretnék, de nem mindenáron ragaszkodok hozzá, úgyhogy folytathatjuk részemről. Itt elmondta, hogy a leghosszabb egy öt éves kapcsolata volt, ami igazán erős volt, viszont amiben a végén kiderült, hogy mindketten fordított "tükör" reménykedésben éltek a másik felé. Értsétek: A végén kiderült, hogy a pali abban reménykedett, hogy végül a lány meggondolja magát, és mégis csak szeretne gyereket, de ő legnagyobb szerelméért, öt év után sem volt hajlandó meggondolni magát. A lány meg abban reménykedett, hogy az öt év alatt a pali talán letesz ő érte a gyerek kérdésről, és lemond a gyerekvállalásról. Egyik sem jött be, és látva, hogy a pali továbbra is igenis szeretne gyereket, inkább elengedte, hogy boldog lehessen. Itt fűzte hozzá, hogy már nem fűz nagy reményeket a párkapcsolataihoz, hiába volt sok neki, végül mindegyiküket zavarta valamilyen tulajdonsága, hiába mondták az elején, hogy egyik sem zavarja. A nem vállal gyereket-nem főz-délig alszik triumvirátus okozta szinte mindig a problémát. Vagy valamelyik, vagy mindegyik, de ezek mindig kudarcra ítélték a kapcsolatait, még az öt évest is ugyebár.

Ugyanakkor 24.-én szombat este és 26.-án hétfőn szintén este, epilepsziás roham jött rá, ott feküdve mellettem. Görcsös és rángatózásos rohamok jöttek rá, majd oldalra fordulva mindkét alkalommal a nyelvére harapott, ami miatt véres nyál jött ki a szájából. 5-8 perc után magához tért, és rémülten nézett rám, de még beszélni nem tudott, és utána nem is emlékezet semmire, én mondtam el neki, hogy mi történt. Mondta, hogy volt már ilyen korábban is, egy korábbi párja pofozgatással sem tudta felébreszteni. Elvileg holnap megy neurológiára amire kapott időpontot.

És itt érkeztünk el a jelenhez. Egyre kedvtelenebbé vált az utóbbi másfél hétben, amire én e hónap 6.-án csütörtökön rákérdeztem, és elmentem hozzá, hogy megbeszéljük ezt. Erre is azt írta előtte, hogy neki mindegy, hogy elmegyek e. Ott nála elmondta, hogy az utóbb két napban elgondolkozott, hogy van e értelme folytatni, mert nem érez irántam szerelmet, de azon kívül minden jó volt velem, semmi baja nem volt a velem eltöltött időben. Nincs baja, ha ott vagyok, de sajnos azzal sem ha nem. De tetszett neki az, hogy nem zavar engem, hogy nem szeretne gyereket, nem érdekelt, hogy nem főz, és üdítően hatott neki, hogy soha nem róttam a szemére, hogy szabadnapjainkon délnél előbb nem kelünk ki az ágyból, mert elmondása szerint minden korábbi párja már szentségelt, hogy kezdjenek már neki a napnak, boltba menni, ügyet intézni stb. Külsőre is bejöttem neki, tetszettem neki, de nincsenek érzelmei irántam, és nem látja bennem a társat. Az igaz, hogy szeptember 8-tól soha, egyszer sem mondta azt, hogy szeret, ez nekem is feltűnt, még közben.

Így következő nap, 7.-én péntek reggel (akkor még utoljára ott aludtam) összeszedtem a cuccaimat, és elköszöntem tőle. Annyit mondtam neki, hogy ritkán esetleg találkozhatunk, beszélhetünk, írogathatunk, de nem fogjuk túlzásba vinni, és ezt sem ígértem meg neki. Minden jót kívántam neki, elköszöntünk egymástól, ő elindult dolgozni, én meg eljöttem haza.

Őszintén szólva egy kicsit dacos vagyok, mert az érzelem hiányát korábban is mondhatta volna, de a sok dicséretet meg nem győzte mondani, hogy egyik kevésbé jó tulajdonsága sem zavar engem. Azt viszont becsülöm, hogy legalább őszintén elmondta, hogy nem érez irántam semmit. Ezért nem haragudhatok, és nem is haragszok rá. Elmondta, hogy az utóbbi másfél évben nem volt komoly párkapcsolata, és ha két hét alatt nem alakul ki nála szerelem, akkor szinte biztos, hogy nem is fog, akinél kialakult, ott két hét alatt megtörtént, akinél meg nem, annál egy-másfél hónap után befejeződött a párkapcsolat. Nálam az utóbbi történt, egy nap híján egy hónapig tartott közöttünk a dolog.

Egyébként a szüleimnek nem tetszett az, hogy már az első randin, felhívott magához, meg hogy a következő este már ott aludtam nála, többször volt, hogy onnan mentem dolgozni, és onnan vissza ő hozzá. De mivel felnőtt ember vagyok nem szóltak bele, de nem tetszésüket fejezték ki, egyértelmű, hogy nem benne látták a feleség jelöltet. A nem akar gyereket, nem főz, délig alszik, epilepszia roham négyest ezek után már nem is mondtam nekik, de a szexéhségét sem, bár ez utóbbit ki lehetett következtetni.

Arra gondoltam, hogy holnap ráírok, hogy mi volt az neurológián. Az az igazság, hogy veszettül hiányzik, és jó lenne tudni, hogy azóta mi van vele. Holnap lesz a harmadik napja, hogy egy betűt sem váltottunk egymásssal.

Szerintetek jó ötlet lenne? Lenne értelme foglalkozni vele? Vagy van valaki már más az életében? Megérné mégis reménykedni egy esetleges folytatásban, hátha lennének mégis érzelmei? Ti mit gondoltok erről a lányról, és a szituációról?

Ő 26, én 32