Voltál már olyan helyzetben, hogy nem tudtad eldönteni, hogy menj vagy maradj?

- Sok veszekedésen, nagy sérelmeken vagytok túl,

- sokszor már az is idegesít kb., hogy szimplán csak jelen van.

- Többször kimondtátok, hogy legyen vége"

Ezen a ponton már el kell engedni. "Hibást" meg nem kell mindenáron keresni. Ha nem történt megcsalás vagy agresszió ahol egyértelmű hogy ki a hibás, akkor mitől lesz jobb a szakítás ha mindenáron átkot szórunk a "hibás" fejére?

Egy kapcsolat mindig két emberről szól. Lehet hogy csak nem passzol a személyiségetek amit be kell látni és nem hibást keresni. Kettőn áll a vásár egyébként is. Persze a szakítás után mindenki a másikat hibáztatja, és ez valahol normális is.

De ami nem megy, azt nem kell erőltetni.

Ok kérdező, de ha már az is idegesít, hogy szimplán csak jelen van a másik (ahogy írod), akkor te még miért akarsz több energiát belepakolni a kapcsolatba?

Majd mindig becsukod a szemed és befogod a füled? Vagy hogy képzeled el ezt?

Aztán az csak egy dolog hogy te mit pakolsz még bele a kapcsolatba, ha a másik fél nem változtat semmit. Te hiába adsz többet, ha ő nem tudja ezt kellőképpen jól fogadni. Neki is tennie kell érte, hogy jó legyen.

Nézz mélyen magadba, hogy szereted a párod? Mert attól, hogy rosszul vagy a jelenlététől is, az lehet egy hullámvölgy is, amiben azért a szeretet ott van.

Mert nekem is volt időszakom, hogy ok, nem bírom vele tovább, hajszál választott el attól, hogy elköltözzek. De én tudtam akkor is, hogy attól függetlenül szeretem. Csak vannak dolgai amik miatt rosszul vagyok tőle, amik ellehetetlenítik, hogy tovább vele maradjak.

Aztán maradtam. És nem bánom.

" mi van, ha csak nekem nem elég az, ami másnak meg az lenne?"

Ne mással foglalkozz. Neked nem jó valami, ha már hónapok óta csak vegetálsz.