Tényleg ennyire ritka az ilyen nő, vagy csak az agyam torzít még? 21/F

Volt egy csodás két és fél hónapom egy lánnyal. Már első találkozón éreztem rajta azt, hogy tetszem neki és nagyon jól esett, hogy teljesen önmagamat tudtam adni és így elfogadott engem. Aztán pár tali után meg is történt az első csók, az első csók után el is mondta nekem, hogy mennyire akart engem végig, és reménykedett benne, hogy ez megtörténik, mert nem volt az elején biztos benne, hogy én is akarok-e tőle valamit, vagy sem mert első tali előtt mondtam, hogy én barátokat keresek. Nagyon romantikus volt az egész ahogy megtörtént, neki is és nekem is jó élmény volt nagyon. És elmondta azt is, hogy eredetileg nem akart kapcsolatot meg szerelmet keresni, csak barátokat keresett ő is, csak annyira tetszettem neki, hogy ezen változtatott.

Aztán sokat találkoztunk egész nyáron, rengeteg szép közös emlékünk lett.

Nagyon tetszett benne, hogy értékeli az olyan egyszerű dolgokat, mint én, mindenhol nagyon jól tudtuk érezni magunkat, rengetegszer jártunk szép helyekre a természetben, volt hogy kiültünk egy nagy mező közepére egy plédre és ott ettünk egy napraforgó fejet amit találtunk, stb. Ő is mondta nekem, hogy annyira szereti, hogy nekünk nem kell elmenni fizetős helyre sem, mindenhol feltaláljuk magunkat és jól tudjuk magunkat érezni.

Őszintén szólva előtte még ilyennel nem találkoztam, aki ezeket tudja értékelni és szeretni, annyira őszintének és kreatívnak is éreztem azokat a programokat amiket kitaláltunk és ő is mindig mondta, hogy jól érezte magát velem. És minden tulajdonságomat értékelte és értékelte a valódi énemet, azt ami vagyok. Sokszor dícsérte a mosolyomat, a hajamat, meg azt is mondta, hogy olyan jó, hogy ilyen apró dolgoktól is izgatott tudok lenni, mint amikor például csak simán eldöntöttük, hogy elmegyünk a tescoba. Illetve ezek mellett mindig meghallgatott, ha bármi bajom volt, nagyon törődőnek is éreztem, ha kicsit is látta, hogy valami bajom van, egyből megkérdezte mi az.

Voltak még terveink is, hogy télen majd együtt hazamegyünk szánkózni a szülő városainkba amik nincsenek messze egymástól, meg hogy elmegyünk valami elhagyatott szellem városba is együtt, meg hasonlók, volt rengeteg amit meg is valósítottunk, rengeteg neki jutott eszébe, amik nekem is nagyon tetszettek.

Viszont sajnos éreztem rajta többször is már, hogy mintha nem lenne biztos magában és az egész kapcsolatban, de ennek ellenére próbálta folytatni, hátha elmúlik, én is úgy gondoltam, hogy talán csak idő kell neki és ez megoldódik majd. Ettől függetlenül ugyanúgy jó programjaink voltak és nagyon élveztük egymás társaságát.

Aztán sajnos megmondta, hogy neki ez nem megy és nem akarja tovább folytatni. Elmondta, hogy nem is tudja mikor törődtek vele utoljára ennyire jól, nagyon élvezte végig a velem eltöltött pillanatokat, de sajnos úgy érzi, nem tudná viszont nyújtani nekem azt, ami egy kapcsolathoz szükséges. elmondta, hogy tényleg nem akart magának szerelmet meg kapcsolatot, csak annyira élvezte velem ezt az egészet, hogy abban reménykedett, hogy ez megváltozhat, ezért megpróbálta. Teljesen korrektül lezártuk az egészet, nem vesztünk össze egyáltalán, meg semmi, nem maradtak tüskék sem. Illetve azt sem gondolom, hogy ez valami sima kifogás lett volna, tényleg őszintének éreztem, mivel ezt még a legelején is mondta, hogy nem akart alapból kapcsolatot, illetve volt rengeteg olyan traumája is, amiket elmesélt és sokszor mondta, hogy attól fél, hogy ezek miatt sosem lesz képes újra kötődni és megbízni a másikban. De ezekről még bőven a "szakítás" előtt beszélt.

Szóval alapvetően nekem egy pozitív emlék ez az egész, egyikőnket sem tudom hibáztatni emiatt, talán annyi, hogy a csók után egy héttel én már valamikor úgy fogalmaztam, hogy mi együtt vagyunk, amitől mondta, hogy akkor nagyon vissza riadt mert gyors volt neki. De persze ez nem egyedüli ok, mert nyilván eltelt azóta két és fél hónap is és ugyanúgy jó volt vele.

Ami viszont probléma nekem, hogy úgy érzem jelenleg, hogy nem igazán van még egy ilyen lány, aki ennyire tudja értékelni az ilyen egyszerű dolgokat és programokat, illetve a tulajdonságaimat. Mert annak ellenére, hogy nem működött a kapcsolat, éreztem, hogy őszinte volt minden pozitív megnyilvánulása velem kapcsolatban. Sokkal jobban megszerettem magam és elfogadom magam azóta. Őt már teljesen lezártam magamban, tehát egyáltalán nem reménykedem benne, hogy valaha újra vele lehetek, de ez az egyetlen problémám, hogy úgy érzem, mintha tényleg nem lenne még egy ilyen, akiben megvan ez a dolog. Természetesen azért nem gondolkodtunk ugyanúgy mindenben, de amikben közös hang volt bennünk, azokat tényleg nagyra értékeltem.

Szerintetek tényleg ennyire ritka lenne az ilyen nő, aki tudja az ilyen egyszerű dolgokat szeretni és értékelni, vagy csak az agyam torzít még ezzel kapcsolatban?