Vélemények? A barátommal 2 hete nem igazán beszélünk, egy hete szakítottunk, de továbbra is nagyon szeretjük egymást és érdekel hogy van a másik. Ma volt egy ilyen mondata: nyugi, nem fogsz elveszíteni, csak sok idő. Folyt lent

Ha nem tévedek, még nagyon fiatal vagy, és ez (volt) az első komoly kapcsolatod. A szakítást nehéz feldolgozni, még annak is, aki kezdeményezi. Az érzések nem tűnnek el nyomtalanul egyik naptól a másikra. A barátod még nem döntötte el, hogy mit akar. Ha már biztos lenne abban, hogy folytatná veled, akkor nem kérne időt. Lehet, hogy már nem szerelmes beléd, de nem akar megbántani, és emiatt nehéz egyértelműen elutasítania. Ezen a ponton nem lehet tudni, mi lesz, illetve nem írtál a körülményekről, szóval nehéz kívülről megmondani. Csak óvatosan az optimizmussal!

Mennyi ideje voltatok együtt? Melyikőtök szakított? Van/volt harmadik szereplő a történetben?

Az esetek többségében az szokott történni, hogy nem akarja kimondani egyik fél sem a szakítást, mert az egy végleges dolog. Felelősséget kell vállalni érte. Ekkor jön az "időt kérek" duma, mert így könnyebb elmismásolni a dolgokat, nem kell felelősséget vállalni. Előbb vagy utóbb mindig szakítás szokott a vége lenni.

- Mert mit old meg az idő kérés?

- Milyen lelki dolog az amit nem tud úgy feldolgozni, hogy mellette van az akit elvileg szeret?

- Jobban lesz attól lelkileg ha te nem vagy ott? Akkor miért nem szakít?

- Meg lett beszélve egy dátum ameddig eldönti hogy mit akar? Gondolom nem, mert akkor nem kérdeznéd meg, hogy mikor jön vissza?

- Ha nincs lefixálva egy dátum, akkor életed végéig várni fogod amíg ő "feldolgozza a lelki dolgait"?

- Vagy úgy gondolja, hogy egyszer csak magadtól észreveszed, hogy ennek a kapcsolatnak befellegzett, és majd te leszel az aki kimondja a szakítást?

Ezekre a kérdésekre neked kell válaszolnod, de gondolom a szíved mélyén tudod a választ. Ha szeretne, veled lenne, és a te segítségeddel dolgozná fel azt ami lelkileg bántja.

Ha meg te bántottad meg, mert pl. megcsaltad, az meg megint más történet, de a végeredmény ugyanaz (ez csak egy példa volt, nem mondom, hogy nálatok ez van).

"Ma volt egy ilyen mondata: nyugi, nem fogsz elveszíteni, csak sok idő."

Soha nem a szép szavak számítanak, hanem a tettek.

Veled együtt akarja megoldani a problémáit? Nem.

Egy dolog biztos az életben, és az az állandó változás.

Honnan tudod, hogy "sok idő" múlva mi lesz? Akkor éppen mit fog gondolni kettőtökről? Addig várni fogsz rá? Hónapokig, évekig? Az idő kegyetlenül halad előre és itt a Földön mindenkinek csak egy élete van.

Meddig kért időt? Meg lett beszélve? Vagy majd nyugdíjas korotokban visszatértek rá?