Valóban, jobb embert talál az ember későbbi kapcsolatában akivel boldogabb?

ha így lenne, akkor a 10. kapcsolatában lévő emberek már nagyon boldogok lennének...

teljesen változó, hogy a következő milyen lesz

Attól függ tudsz-e tanulni a kapcsolatból, a hibáidból, le tudod-e vonni a helyes következtetéseket. Meg attól is, hogy mennyire tudod rendbe rakni magadban a dolgokat, rá tudsz-e jönni, hogy te mit szeretnél, mit vársz el egy kapcsolattól, mitől éreznéd igazán boldognak magad, egyszóval céltudaosan tudsz-e párt keresni. Szintén fontos elem, hogy érezd, önmagadban is értékes vagy, tudsz boldog lenni egyedül is, egy jó párkapcsolat csak része a boldog életednek, de nem az egyetlen meghatározója.

Szóval változó milyen lesz, nem az aktuális partner sorszámától függ, hanem hogy te milyen irányba mozdulsz tovább. Tanulhatsz belőle, elfogadhatod, hogy ez az élet része, fejlődhetsz. Vagy belesüppedhetsz az önsajnáltatásba, önbizalomhiányba, a világ megutálásába. Te döntesz. (általánosságban írok)

Ha szakítunk, akkor egyúttal azt is megtanuljuk, mi az, ami nem működött a kapcsolatban. Ha erre figyelünk (például, a te esetedben olyan társat keresel majd, akivel passzolnak a szokásaitok, a jövőbeli céljaitok), akkor már egy bizonyos ponton jobb kapcsolatba kerülünk (ettől függetlenül befürödhetünk mással természetesen).

Nekem az első kapcsolatomban a fiú nagyon rideg volt, nem tudta kimutatni a szeretetét (vagy nem szeretett igazán, vagy nekem másra volt szükségem, ez ilyen szempontból mindegy is). A következő már kitudta, viszont ő sajnos rá is játszott erre, teljesen másnak mutatta magát, mint amilyen valójában volt. Jobban éreztem magam vele, mint az előtte lévővel, de nyilván ez sem volt igazi, főleg, hogy aztán meg is csalt. Darabokra törte a szívem, úgy éreztem, nem fogok még egy ilyet találni, sok időbe telt, mire feldolgoztam, hogy mivel nem önmagát adta, igazából nem is őt szerettem, csak a képet, amit lefestett. A rákövetkező barátom szívből kedves, őszinte ember volt. Jó volt maga a kapcsolat, de nem passzoltunk (más elképzelések, más humor, más érdeklődés). A rákövetkezőnél ezek a dolgok működtek, de vele sem passzoltunk igazán, egy idő után mind a kettőnknél alábbhagyott a szerelem. Utána következett a nagy Ő, akinél minden passzol. Nem akartam kapcsolatot kifejezetten, már másfél éve boldog szingli voltam, de tudtam, hogy ha majd egyszer szeretnék, akkor milyen férfit szeretnék magamnak, aztán rám talált.

Tehát szerintem a szakítás megtanít arra, hogy nekünk milyen hibáink vannak egy kapcsolatban, min érdemes dolgoznunk, javítanunk, fejleszteni magunkat, ezáltal jobb emberek leszünk, számunkra jobb embereket is fogunk "vonzani"; illetve megtanítja a határainkat is, meg azt, hogy mi a fontos számunkra. Hogy egészen pontosan mit szeretnénk.

Szóval, fel a fejjel. Nem biztos, hogy a következő kapcsolat összességében jobb lesz, mint az előző, de az biztos, hogy most tanultál olyan dolgokat, amiknek majd később a hasznát veszed.