Van itt olyan ember?

Nem tudom számít-e. Én úgy voltam vele, hogy lehet örökké, teljesen benne voltam stb. De volt egy kisebb mélypont. Elgondolkodtam, de csak mint lehetséges kimenetele a problémafelvetésnek. Nem volt szakító szándékom.

Illetve első kapcsolat, szerintem egészen normális, hogy az első problémánál eszébe jut ez valakinek.

Nem volt veszekedés könnyen meg tudtuk beszélni.

Nem hiszek ebben, nekem sosem sikerült, meg millió másik embernek sem.

Tudod, hiába cukrozod a sz.. rt, az csak sz.. r marad.

Attól függ, hogy, miért nem működik.

Rengeteg dolgon lehet változtatni, kompromisszumokat kötni. Csak akarat kell, hozzá és megfelelő kommunikáció.

Ha laposodik a kapcsolat, azt is fel lehet frissíteni, izgalmassá tenni.

Nagyon sokan a szakítást válasszák, ha valami nem tökéletesen működik, ahelyett, hogy megpróbálnának javítani rajta.

Azt mondják mégsem Ő az igazi. Azt kéne felismerni, hogy olyan hogy igazi nem létezik.

Senki sem lesz olyan, mint akiről titokban álmodozunk.

Ahogy a #6 mondja. Munka nélkül minden kapcsolat ellaposodik.

Fontos, hogy a kommunikáció működjön, illetve mindkét fél képes legyen változtatni, ha valami nem működik.

De az, hogy "várok, majd magától megjavul" nagyon nem működő stratégia...

34F

A remény hal meg utoljára.

Ha van felesleges pár éved ami akár a kukába is mehet akkor áldozd rá.

Ha már valaki elgondolkodik azon, hogy szakítani kéne, akkor ott már bibi van.Persze,lehet,hogy aztán helyrejön,vagyis úgy tűnik,hogy működik.Boldogság esetén viszont még gondolatban sem szabadna előjönni a szakításnak.

Ha előjött a gondolat, de mégis évek óta tart a kapcsolat,akkor sajnos általában a megszokás,a félelem az ismeretlentől, a magánytól,esetleg valami komplexus tartja össze. Vagy közös hitel,stb, gazdasági okok.

Amit viszont te írsz,hiánypótló,de kényszerkapcsolat.