Sok fiatal csaj miért marad benne a rossz kapcsolatában?

Hú, ez nagyon sokszor egy nagyon összetett kérdés. Én 3 évig voltam bántalmazó kapcsolatban, néhány ok a teljesség igénye nélkül:

- A közvetlen környezetemben (család, barátok) nagyon magas volt a válások, mérgező kapcsolatok aránya, mindenféle irreális külső forrásokból (pl. filmek) próbáltam összeollózni, milyen egy normális kapcsolat, és ilyen körülmények között nehezebb volt felismerni, hogy ami nekem van, az nem az.

- Első kapcsolatom volt, nem volt viszonyítási alapom, nem tudtam, mi megengedhető, és mi nem.

- Nem ismertem még fel, hogy ha a párom olyasvalamit csinál, ami bennem csalódást kelt, nem az a kérdés, hogy a társadalom szerint elfogadható-e, amit csinál, hanem hogy SZERINTEM elfogadható-e.

- Sokkal alacsonyabb volt az önbizalmam, könnyebb volt befolyásolni, ami tökéletes prédává tett.

- Kamaszkoromban belém verték, hogy az átlagos pasi bunkó, disznó, csak a szex érdekli, csak kihasználja a nőt, és úgy éreztem, megfogtam az Isten lábát egy olyan emberrel, aki néhanapján (!) tudott kedvesen viselkedni. Egyébként bármily hihetetlen, ezeket nem egy elvakult femináci mondta, hanem egy férfi tanárom, aki a viselkedésével kiválóan demonstrálta is, amit hirdetett.

- Többektől hallottam, hogy túl magasak az elvárásaim, mert egy kölcsönös szereteten, megbecsülésen alapuló kapcsolatot szeretnék egy olyan emberrel, akinek hasonló a személyisége, az értékei és a céljai, mint az enyém, illetve sokáig nem voltam népszerű a férfiaknál sem, ezért kialakult bennem, hogy lejjebb kell adni az igényeimet.

- Az exem az elején nagyon kedves és figyelmes volt, és nagyon fokozatosan hálózott be, amit belülről nagyon nehéz volt észrevenni.

- Mivel korábbról is ismertem őt, és egy jó embernek ismertem meg, illetve a közös ismerősi körből is csupa jó visszajelzést hallottam róla, könnyebben elnéztem neki dolgokat, "mert hát ő egyébként egy jó ember", kifogásokat kerestem, hogy miért tette, amit tett.

- A kapcsolatnak voltak jó részei is, gyakorlatilag hullámokban jött, hogy mikor milyen, és egyrészt, a jó dolgokat nem akartam otthagyni, másrészt, féltem az elveszítésétől, harmadrészt, valamiért nagyon meg akartam javítani a kapcsolatot.

- Mire elkezdtem rájönni, hogy engem ez az egész felőröl, már teljesen elveszítettem a manipulációnak köszönhetően a realitásérzékemet, az önbecsülésem jó részét, ami nehezebbé tette a továbblépést.

- Féltem elveszteni a kapcsolatba invesztált időt és energiát.

- Amikor még jó embernek tartottam, féltem, hogy nem találok még egy olyat, mint ő (ez így is történt, hála Istennek, csak jobb tapasztalataim voltak).

- A környezetemben senki sem hívta fel a figyelmem arra, hogy ez nem normális. Igen, nagyon sokszor az ember nem tudja elismerni, hogy bántalmazó kapcsolatban van, de pl. olyan pillanatokban, amikor zokogva hívok fel egy "barátot" éjfélkor, mert valami olyat mondott/csinált a drága ex, amitől annyira rámjött a szorongás, hogy nem tudok aludni, akkor azért meghallottam volna, hogy "Figyelj, ez azért ugye szerinted sem egészséges?" Utólag persze már mindannyian egyből tudták, csak épp elfelejtettek szólni...