Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan legyek túl egy szakításon, ha mindketten szeretjük egymást, de bizonyos körülmények miatt nem lehetünk együtt? 31/N
Soha nem voltam még ilyen helyzetben, ez a pokol egyik bugyra.
Szeretjük egymást, de mégis el kell engednem. De így hogyan?
Ha véget ér egy kapcsolat és az emberrel szakítanak, akkor legalább tudja, hogy a másik fél már nem érez iránta semmit. De ha nem múlt el, borzasztóan szeretjük egymást és úgy kell elengednem? Úgy érzem képtelen vagyok rá, pedig muszáj lesz.
Nem tudom, hogyan lehet ezt feldolgozni, kérlek segítsetek, mert már az őrület határán állok.
A legnagyobb szerelemben vagyunk és most kell végetérjen. El fog múlni így valaha ez az érzés? Úgy érzem, örökre szeretni fogom és ezt soha nem fogom kiheverni.
válasza:
válasza:Nekem is van ilyen nem is egy.
Amig a szerelem volt, addig szenvedtunk és nem adtuk fel soha. Hiába tudtuk hogy el kell engednunk egymást.
De mivel ezek a dolgok szerelemgyilkosok, csak idő kérdése az, hogy a szerelem el fog múlni.
Amog nem mulik el nyugodtan nekilehet szaladni a falnak szazszor is, nyugodtan lehet szenvedni is, sírni is. Mindent meg kell élni.
Ha majd elmulik a szerelem, akkor meg jön a hatalmas szembesules az élettel Nélkule. Nagyobb bajod lesz az hogy mondjuk leépitetted a szoc.kapcsolataid vagy a munkád, es hogy nincs egy NORMÁLIS biztonságos kapcsolatod es senki nem tetszik es senki nem is ismer téged.
Elkezded már csak önvedelembol is az eleted építeni immáron nélkule.
válasza: válasza:3.4. Vagyok
Egy idő mulva valoban tudatalatti önvédelembe fog átcsapni az egész. Az meg kioltja a szerelmet. Idő.
Kedves 3. válaszoló!
Én is pontosan ezt érzem. Nem tudom/tudjuk feladni, nekiszaladok/szaladunk a falnak századjára is, mert szeretjük egymást. Nem tudjuk elképzelni, hogy egyik napról a másikra ne lássuk soha többet egymást.
De azt is tudjuk, nem fog menni. Én legalábbis biztos vagyok benne...bár mindig ott van az a kis remény, hogy mi van, ha egyszer megvilágosulunk és mégis megoldódik minden...? Holott tudom, hogy csodák nincsenek...és már nem is reménykedem igazából. Ha lenne bennem remény, nem szenvednék ennyire. Ő még próbál reménykedni. Vagy csak nem meri kimondani, hogy már ő sem, nem tudom.
Egyszerűen csak képtelen vagyok elengeni.
Az életem közben romokban, örülök, hogy egyáltalán dolgozni be tudok járni, azon kívül egy nagy nulla vagyok, ahogy te is mondod szociális kapcsolatok nulla, semmi nem érdekel, mindenkit csak elmarok magam mellől vagy ha nem, akkor nézheti a bús pofámat...de ez sem érdekel, egyszerűen fogalmam sincs mit tegyek és ha egyszer tényleg bekövetkezik az elválás, akkor hogyan dolgozom majd fel. Már most is egy roncs vagyok és ezt a jelenlegi helyzetet sem tudom kezelni.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!