Ha megijedek attól h lehet szakítás lesz az normális?

Nem feltétlenul.

Nagyon konnyen keverendő ugyanis a félelem az uj elettol esetleg egyedul azzal hogy félek hogy elveszítem őt mert érzek.

Ilyenkor még javarészt "vak" az ember. Azt hiszik a másik hiányzik. De nem, hanem rémisztő egyedul lenni amikor nem vár senki haza.

Nem az a rémisztő hogy Ő nem vár haza. Hanem az, hogy senki más sem aki szerezne vagy szeretnéd.

Sokan nem tervezik meg előre a szakitás utáni életüket. Hogy tudom hogy igenis fájni fog, tudom hogy nem lesz kihez bújnom, megélem a gyászt, de több időm lesz erre arra amiket mindig halogattam mellette, szov.kapcsolatok kiépítése ha elmaradt a kapcsolat alatt hogy legyenek barátok programok.

Sokan nem néznek előre csak hátra hogy ez is rossz a kapcsilatban meg az is szakitanom kell.

(Nyom a cipő fáj. Le kell venni. De utána mezitláb jársz vagy hogy? Arra mar nem gondolnak sokan. Es ekkor kezdődik az illuzio hogy hiányzik a levetett cipo. Nem birom nelkule. Lehet nem kellett volna levenni, vannak akik fel.is veszik ujra)