Éreztétek már azt, hogy azért akartok valakivel szakítani, mert úgy érzitek nem éltetek eleget?

Voltam hasonlóan.

Elég korán jöttem vele össze. Egy ideig nagyon naivan úgy gondoltam, nekem ő elég is. Komoly, hosszú kapcsolat volt. Ahogy kezdtem felnőtt lenni, egyre világosabb lett, hogy viszonyítási alap nélkül nekem ez egy szar kapcsolat lesz, ha még nem is az. Egyre erősebben éreztem, hogy így hamarosan boldogtalan leszek.

Szakítottam. Nem bántam meg. Nem álltam készen az elköteleződésre, ahogy előzőleg a naagy rózsaszín ködtől gondoltam. Tanulnom kellett még a kapcsolatokról, tapasztalatra volt szükségem.

Második kapcsolatom szintén hosszú és tartós volt. Ott is éreztem ezt.

A párkapcsolatot a benne lévő két ember irányítja. Csakis rajtatok múlik, milyen célokat tűztök ki, milyen életet akartok élni.

Ti döntötök házasságról, családalapításról, otthonteremtésről.

A "ki akarom magam élni" és hasonló szófordulatok arról szólnak, hogy nem szereted a másikat. Nem vele akarod leélni az életed, nem őt akarod társadnak.

"valaki szeretné kiélni magát ameddig lehet"

Az mi? Pont egy szerelmi kapcsolat az, amiben kiélheti magát az ember.

"nekem innentől már csak annyi az életem, hogy házasság, gyerek, meló…"

De hát miért tervezel ilyen dolgokat?

50 elmúltam és soha nem terveztem ilyesmiket.

Amikor kapcsolatom van, alig szállunk ki az ágyból.

Mi köze a munkához... ha munkának tekinted a szeretkezést, akkor keress aszexuális szerelmi társat és süssetek együtt tortákat vagy biciklizzetek, vagy csináljatok rockzenekart vagy mittudomén.

23 évesen elhagytam az akkori vőlegényemet 6 év után. Egyrészt rá kapott a piára, eligénytelenedett higiénia terén is, ami kiábrándító volt, másrészt úgy éreztem én is, hogy nem éltem még eleget mielőtt férjhez megyek. Érdekelt milyen lehet mással is pl. a szex. Pár év alatt megtapasztaltam a nagy kiélést. Mit mondjak? Elég vegyes tapasztalatok voltak. A legtöbb ugyanolyan kiábrándító volt mint az ex alkoholizálása. Találkoztam a leendő férjemmel, akivel sikerült összehozni egy igencsak viharos kapcsolatot, házasságot. Született egy gyerekünk is, aztán elváltam tőle, mert abszolút de nem bírt csomót kötni a farkára.Utána még jött jó pár komolytalan fazon az életembe, akikkel semmi normálisat nem lehetett kezdeni.

Most 50 felé vagyok már, 7 éve egyedül. Totál kiábrándultam az egész párkapcsolatosdi témából.

Nem kell félreérteni, azt nem bánom a mai napig sem, hogy a piàlós vőlegényemet elhagytam, de a nagy kiélésnek ez lett az eredménye. Nekem nem sikerült, de mostanra megtanultam, hogy a nyugalom mindentől többet ér. Halálomig így is marad már.

Már pedig a kiélés akkor is nagyon fontos, bárki bármit mond. A sok begyöpösödöttnek üzenem, ez nem csak szexet jelenthet természetesen (bár meg vagyok róla győződve, hogy nem árt, ha az ember azután állapodik meg, hogy már eleget tapasztalt ilyen téren is).

Szabad életet jelent a kiélés. Lehetőségeket, amiket az ember csak akkor tud egészében kihasználni és megélni, ha egyedül él. Olyan élethelyzeteket, amikor magadra vagy utalva, és ez arra késztet, hogy egyedül nőj és fejlődj.

Jaja feleségem 50+ évesen jött rá... Önmegkellvalósítania. Zsír nagyon...

Itt maradtam egyedül 50+ évesen csá.

sokaig azt vallottam nekem nem kell senki, es nem is kerestem, de viszont megfogadtam hogy olyan eletet elek ahol nem alkuszok meg. Igy is lett, azt csinalom amit akarok, ossze vissza utazgatok es meg fizetnek is erte, es elevezem… es egyszer csak bumm a semmibol jott egy lany aki elvarazsolt teljesen, ugy ereztem o az akiert feladnek minden eddigit es uj eletet kezdenek, egy sokkal nyugisabb, roghozkotottebbet. Aztan megse jott ossze a dolog, ugy hogy most megyek vissza a regi eletbe, jelenleg kikoltoztem Norvegiaba, mert miert ne? Jovore megcelzom amerikat, aztan meg kitudja mit talalok ki…

A lenyeg: nem tudom eldonteni, hogy ez a jo-e, hogy ugyan kalandozok es nem unalmas az eletem, es mindig uj dolgokat csinalok, de megis egyedul, maskepp ezt nem is lehetne, es azert nem mondanam hogy 100%ig boldog vagyok, ugyanakkor ha osszejott volna az alom novel, akkor se biztos hogy 100%ig boldog lennel, mert akkor meg ez az elet hianyozna… ez kicsit olyan Az Ember Tragediaja szitu… lehet, hogy igazabol az elet arrol szol, hogy amikor valaszut ele erkezunk akkor aldozatot hozol. Vagy eldobod az egyik jot magadtol, hogy a masikat elvezd, vagy megtartod a jot de elveszited a masik jot.

Sajnos en ezt nem valasztottam, habem igy alakult, talan ha osszejott volna a dolog most sokkal objektivebben tudnek nyilatkozni :/