Szenved valaki most velem együtt szakítás miatt?

Én nem is konkrétan a szakítás miatt (3 hónapja volt, azóta túltettem magam rajta), hanem amiatt, mert azóta konkrétan lóf.sznak sem kellek (max. 33 éveseknél). Illetve, a felhozatal is siralmas...

34F

Mennyi ideig tartott?

Beszélj róla, akár itt. Nekem kicsit segíteni szokott, jobb, mint magadban rágódni.

40 fölött is nagyon fáj egy szakítás, sőt talán még mélyebben megéljük, mint fiatalon.

Még mindig kommunikáltok? Lehet, hogy nem kellene.

Megértem ha szenvedsz. Ez szerintem attól is függ, hogy ki mennyire kötődik a másikhoz. Vannak akik lazábban kötődnek, ők viszonylag hamar túlteszik magukat egy szakításon. De aki komolyabban, mélyebben kötődik a másikhoz, annak sokkal tovább tart a gyógyulási folyamat. Főleg akkor ha nem kap magyarázatot a "miértekre".

Akit megcsalnak vagy akinek folyton hazudoznak az gyorsabban "leválik" a másikról, mert egyértelmű hogy miért kell hogy vége legyen a kapcsolatnak (bár igen sokan vannak akik még a megcsalást, megalázást is elnézik).

A te esetedben az a baj, hogy úgy érzed nem kaptál megfelelő magyarázatot a "miértekre". Könnyebb lenne túl lenni rajta, ha értenéd az okokat.

Mit jelent az, hogy "nem vállalja a szakítás valódi okát"?

Van egyébként olyan is amikor elmúlik a rózsaszín köd, és úgy érzi a másik, hogy csak rabolná az idődet és ezért inkább elenged, mert érzi hogy te többet akarsz (többet vársz el a kapcsolattól), de ő már nem akar ettől többet beletenni a kettőtök életébe. Nem biztos hogy van egy új partnerjelölt, lehet hogy benne megszűntek az érzelmek.

Persze az a verzió is lehetséges, hogy már van kiszemeltje csak nem mondja el, mert nem akar téged ettől jobban megbántani.

Amíg tarod vele a kapcsolatot addig nem fogsz túl lenni ezen az egészen. Akkor lesz könnyebb ha nem látod, és nem beszélsz vele, nem követed nyomon az életének alakulását.

Mióta voltatok együtt?

Mert egy több éve tartó kapcsolatot olyan egyszerűen nem dob ki az ember, ha nincs rá nyomós oka.

Van olyan hogy eltelik egy bizonyos idő és a kapcsolat egy következő szakaszába kellene hogy érjen (az nem jó ha stagnál), de az egyik fél hátráltatja ezt a folyamatot.

Pl: ha már össze lehetne költözni (elvileg nincs akadálya) de az egyik nem akarja. Vagy az egyik már eljegyzést/házasságot szeretne (célozgat rá vagy nyíltan meg is mondja) de a másik nem akarja. Ezért inkább kihátrál a kapcsolatból csak ne kelljen elköteleződnie. Van aki jól elvan egy párkapcsolatban mert vannak közös programok, nem unatkozik egyedül, meg van szex, de ettől többre, komolyabbra nincs igénye. A másikon meg látja, hogy neki rosszul esik ha nem az elvártak szerint alakul egy kapcsolat.

Ha két ember kapcsolattal összefüggő igénye nem találkozik, akkor az egyik általában kihátrál.

És az is lehet hogy inkább keres egy másik partnert akivel elölről kezd mindent (randizgatás, ismerkedés, programok stb) mert ott még az elején tart a folyamat, ott még nem kell komolyabban elköteleződni.

Az meg hogy hány éves vagy, teljesen mindegy. A szakítás ugyanolyan sz*r minden életkorban.

Nagyobb köztetek a korkülönbség?

Esetleg ő elvált ember?

Ebben esetben láttam már ilyet.

Az illető mindenkivel csak azt a szakaszát szereti megélni a kapcsolódásnak amikor randik vannak (amikor ő ráér), szex van, programok együtt, de ettől jobban sosem akar elköteleződni. De, annyira hitelesen adja elő magát, hogy képtelenség elhagyni. Csak akkor lesz szakítás ha ő mondja azt, hogy itt ennek legyen vége.

Vagy azért mert már nem tudja tovább húzni az időt és nem tud kibújni az összeköltözés/eljegyzés/házasság alól, vagy azért mert tényleg talált valaki mást akivel megint csak az ismerkedési fázist (az újdonság varázsát) szeretné átélni. Az ilyen típusú emberek kötődési mintáikban sérültek (ez gyermekkorra vezethető vissza).

Csak nagyon nem mindegy hogy hány évet vesz el a te életedből úgy, hogy pontosan tudja, hogy sosem fog jobban elköteleződni (senkivel). Viszont szüksége van folyamatosan valakire, mert egyedül sem tud létezni.