Ez önző lépés lenne tőlem?

Sajnos nem érzem úgy, hogy a barátnőmmel való kapcsolatunkban kényelmesen tudnék létezni. Próbáltam dolgozni azon, hogy rendezzem magamban, de nem megy egyszerűen. És lassan minden nap ezen kattogok az üres percekben.

Én vidéki vagyok, a csendes és nyugalmas élet kedvelője. Imádok nyári és téli sportokat űzni, túrázni, biciklizni, fürödni. Fontos a karrier nekem, munka nélkül el se tudnám képzelni az életem, szeretem csinálni (ez full távmunka). Ő inkább a lakásban számítógépen játszós, haverokkal cigizős, tanulást elsunnyogós, lázadozó, lakótelepi lány. Nagyon sok dologban összeillünk, de más az alapfelépítésünk.

Nagyon gyors ütemben ismerkedtünk meg, nagyon passzoltunk és én odaköltöztem hozzá 2 hét után. Utólag nem biztos hogy ezt tettem volna. 2-3 hónap után kezdett előjönni bennem a fent leírtak hiánya. A panelrengeteg sajnos lehúzza a közérzetemet, megpróbáltam megszeretni, de nem ment.. most már őszintén kimondom, hogy utálom ezt a környezetet. Nekem van vidéken albérletem (iskola miatt nem tud leköltözni), akkor javasoltam hogy töltsünk ott is időt nyár alatt, de azóta is csak gyorslátogatni voltunk lent 1-1 éjszakákat. Felvetettük, hogy felváltva legyünk 1-1 hetet mindenhol, de abban ő nem volt benne, mert kell neki egy állandó hely. Felvetettem, hogy lent legyek pár napot 1-2 hetente. Ebből volt is kísérlet, megbeszéltük előre hogy miket csinálok, melyik napon, viszont mindig veszekedés lett belőle (miért nem válaszolok stb.) és ő nem akar éjszakát tölteni nélkül.

Nagyon úgy érzem, hogy esélyem sem volt "elengedni" azt a környezetet, ahol 23 évet töltöttem. Egyik pillanatról a másikra kiszakadtam onnan. Szinte megmérgezte az iránta érzett szerelmemet és mindenben azt látom, hogy ő mennyire otthon van ebben a városban. Akár amikor egy olyan helyre megyünk ahol vannak emlékei, akár amikor a kutyájával játszik a panelban, akár amikor a szüleivel találkozik. Én is akarom ezeket, ezt mind hátrahagytam, de el vagyok veszve ebben a városban.

Nagyon szeretem Őt, de nagyon gyilkol ez engem belül. Önző dolog emiatt szakítani?