Szerintetek van olyan, hogy a szakítás után az egyik fél csak több héttel, esetleg hónappal jön rá, hogy visszatáncolna?

Nekem volt olyan különköltözés, stb. után kb. 3 hónappal, hogy zokogva aludtam el, mert azt éreztem, hogy elrontottam az életem. Egyedül voltam, a jó tulajdonságai kerültek előtérbe, ezért akkor azt éreztem, hogy lehet, hogy rossz döntést hoztam, de akkor sem táncoltam volna vissza.

Aztán reggel felkeltem, és ugyanúgy azt éreztem, hogy igen, ennek meg kellett történnie. Szóval az, hogy depis voltam a hiánya miatt, még nem jelentette azt, hogy újrakezdeném vele.

Ó, hogyne lenne! Nagyon is! Én ne tudd meg mennyi mindent elrontottam akkor. Buta voltam de nagyon, mint a föld. Amiket akkor mondott nem vettem komolyan, és homlok egyenest másképp csináltam mindent amit kért.

Játszottam a dacos óvodást meg a nagy felnőttet, és miközben mindent rosszul csináltam amiről meg voltam győződve hogy jó, azon ő segíteni próbált és felemelni, át formálni hogy nem jó amit csinálok és nem jól viselkedek. Butának nevezett, hogy nincs bennem ambíció, én meg csak duzzogtam, pedig arra akart rá világítani hogy többet érdemlek egy kihasználós munkahelynél. Nevezett ő drogos kvának is a cigi miatt, de még így sem tudok rá haragudni, mert tudom hogy ő jót akart, hogy árt a cigi, és nem tud szépen bánni a szavaival olykor. Látta hogy nem jó emberek vesznek engem körül, akik csak lehúznak, és csak azután láttam át a szitán miután én szakítottam vele. A családom is ellene volt, nem voltam bátor hozzá hogy igenis nekem ő kell, és k*ss van mindenkinek. Haragszom magamra amiért nem hallgattam rá. Én nem virultam a költözés után (én jöttem el tőle), sőt ahogy telik az idő egyre rosszabb. Nagyon boldogtalan és szomorú vagyok, csak utcán mutatom hogy jól vagyok. Jó két hónapja lett vége, de nem telik el nap hogy ne járna a fejemben 24 órából 23 óra 59 percet. Letiltottam mindenhonnan, de nagyon nem jó. Azóta bedobta a kulcsot a szüleim posta ládájába, és csak szenvedek. Vele álmodok minden áldott éjjel, ő az első gondolatom. Sokat sírok, megbeszélem a plüss unikornisommal és dec. 20-al az elefántommal amit iránta érzek, és kb minden érzést amit neki mondanék. A plüssöket tőle kaptam, imádom őket, és úgy szorítom magamhoz őket mintha őt ölelném. Hiányzik a nevetése, a mosolya, a szeme, az ölelése, a hangja, minden ami ő. Még az is, hogy üvöltve nézi a meccset, pedig néha néha megijedtem ha gól volt. Szóval igen, van olyan hogy az ember később döbben rá.

Még évekkel is. Nekem volt egy 15 évvel idősebb férfi az életembwn. Ő mindig azt mondta h nem bejárónő, nem támasz kell neki, hanem Nő. Ő azt szeretné h a Nő nőnek érezze magát mellette. Így is viselkedett velem. Semmire nem volt gondom mellette, csak annyi volt a dolgom h vele legyek. Hagyott levegőt is h barátaimmal is lehessek. Sexben mindig ő volt az irányító sok duma nélkül. Ha főztem örült ha nem az sem volt baj mert akkor rendeltünk. Tartalmassá tette a napjaim, mindig talált programokat hol ami neki tetszett hol ami nekem, nekem csak "követnem" kellett. Rengeteget tudtunk beszélgetni sértődés, ítélkezés nélkül. Nagyon hiányzik a mai napig.

Sose volt se előtte, se utána ilyen férfi az életemben. Rajta kívül mindenki uralkodni akart, elvárásokkal bombáztak....