Viszonzatlan szerelemnél mennyi idő után jön el az a pont, hogy akit szerettünk, teljesen közömbössé válik?

Szerelmes lettem egy heteroszexuális nőbe. Próbáltam titkolni, de túl sokat foglalkoztam vele és ezt észrevette és tudta azt is, hogy ferde hajlamaim vannak, aztán összekapcsolta a kettőt és rájött. Ez megijesztette, minden kapcsolatot megszüntetett velem és kérte is hogy ne keressem. Nem homofób, sőt, vannak meleg barátai, de eddig egyik se szeretett bele, ez új volt neki és érthető módon rémisztő.

Az első 2 hónapban naponta többször előfordult, hogy hirtelen sírni kezdtem, és közben sajnáltam őt és utáltam magamat, amiért így megijesztettem őt és kellemetlen helyzetbe hoztam.

Utána kaptam szaksegítséget, hónapokon át, és közben jobb lett, bár volt bennem egy kis szorongás. Akkor véletlenül összefutottam a nővel a Tescoban és nem beszéltünk, csak köszöntünk. Láttam rajta, hogy feszeng, de mosolygott és az, hogy képes volt mosolyogni és köszönt sokat segített és sikerült elengednem a szorongást és őt is. Gondoltam rá sokszor, de már rögtön ki tudtam zárni.

Pár hónappal később - tegnap délután - a Facebookomon felbukkant egy mostani kép amin ő is rajta volt és azon kaptam magam, hogy azon merengek, hogy milyen gyönyörű. Utána egész végig rossz volt a kedvem, próbáltam olvasni meg csinálni a dolgokat amiket a szaksegítség alatt javasoltak, de csak az járt a fejemben, hogy mennyire hiányzik. Már nem ostoroztam magam, nem utáltam magam, csak hiányzott, nagyon. Egy csomó idő eltelt, hónapokkal ezelőtt el is engedtem, és most megint ezt a hülyeséget érzem.

Mennyi idő még amíg teljesen elmúlik? Amikor ránézek a képére és nem gondolok ilyen hülyeségeket, hogy milyen gyönyörű és hogy hiányzik?

Aki már így viszonzatlan szerelem után hasonló cipőben volt mint én, mennyi időbe telt amíg közömbössé vált, akit szeretett?