Úgy érzem vége az életemnek, mit lehet tenni?

A sima "csak engedd el" szöveg nem válik be sajnos.

6 év se veled se nélküled.

Egymásba gabalyodások közös zongorázások.

Egy éve nem láttam, de heti szinten gondolok rá. Van egy jólműködő kapcsolatom egy csodálatos lánnyal, mégis ha meglátok egy képet vagy videót erről a lányról egyszerűen nem tudok aludni egy napig.

Szeretem a barátnőmet, de ez nem az a fájdalmas keserédes, égető, iszonyú, rózsaszín szenvedély, hanem valami parázsló gondoskodás, hátsimogatás hegymászás helyett... Olyan, mintha nem lehetne megismerni azt a lányt, mintha sosem ismertem volna. Nem tudom, mi mozgatja, nem tudom, tényleg ennyire ostobán felületes volt-e... Nem tudom, hogy miérsz szerettem. Attól félek, ha őt nem szerettem, akkor soha senkit sem szerettem és egy önző, nárcisztikus barom vagyok. Nem tudom eldönteni, hogy csak a vágyat, az ideákat szerettem-e amikkel felruháztam. Volt, hogy iszonyúan undorodtam is tőle bizonyos testi jelei miatt. Volt, hogy szétverettem magam miatta... Volt, hogy fel vágtam az ereimet annyira fájt valami lelkileg. Most meg egy éve azt érzem, hogy vége az életemnek. A mostani barátnőm nélkül valószínűleg már nem élnék...

Igen valószínűleg túldramatizálom a dolgokat és fiatal vagyok még, ahhoz hogy ilyen sötéten lássam a világot. Kérlek mondtok nekem valami bíztatót?

Mert egyre jobban kivetkőzök magamból. Megalkudtam az életemmel és ez szép lassan elsorvaszt úgy érzem

Előre is köszi:)