Normális, ha még sokat gondolok rá?

Exemmel 3 hónapja szakítottunk, mindennel együtt majdnem 5 évig voltunk együtt. Nekem első komoly kapcsolat és szerelem, 22 éves vagyok. Voltak hullamvolgyek, de nagyon szerettük egymást, jól megvoltunk, egymással terveztünk. Mar a közös nyaralás is be volt tervezve, de hosszabb távú tervek is voltak. A szakítás nagyon nehéz volt, zokogtunk mind a ketten, ő mondta ki, hogy legyen vége, de én is tudtam már egy ideje, hogy nincs közös jövőnk, túl különbözőek a céljaink. Én egyetemre járok, ő dolgozik évek óta, lakhatasrol, osszekoltozesrol teljesen más terveink voltak. Megbeszéltük, hogy szépen válunk el, de persze nem sikerült. A szakítás utáni legnehezebb napok után belevetettem magam az ismerkedesbe, így akartam elterelni a figyelmemet, ami sikerült is, önbizalmat adott. Persze sokat sírtam is, barátaimmal rengeteg idot töltöttem. Ezenkívül elkezdtem intenzíven edzeni, munkahelyet váltottam, egyszóval új eletem lett. Ki vagyok virulva, mindenki azt mondja, jót tett a szakítás, nagyon le is fogytam a kapcsolat végére már, nem ereztem jól magam a bőrömben. De ha minden amellett szól, hogy jó döntés volt, miért ilyen nehéz? Minden nap eszembe jut, alapvetően jól elvagyok, de vannak nehéz napok, sokat gondolok rá, hiányzik is (persze a régi időszak, amikor meg minden rendben volt). Mindenki azt látja, hogy erős vagyok, de magamban meg szenvedek néha. Tudom, hosszú kapcsolat, és idő kell az elengedeshez, de úgy érzem jelenleg, nem találok még egy olyan lelki társat, mint ő volt nekem.