Nagyon nehezen viselem, ha nem kapok magyarázatot?

Amikor valaki ugy szakít velem, hogy érzem kertel, nem mondja meg az igazságot arról, hogy miért szakít velem, azt nagyon nehezen viselem. Érzem hogy nem a valóságot mondja, és ott hagy egy csomó kérdőjellel, tehát nincs az, hogy esélyt kapnék arra, hogy átgondoljam ha valamit én rontottam el, akkor pontosan hol, mikor és mit? (Mondjuk azt megint inkorrektnek tartom, ha valaki akkor amikor elégedettlen, nem mondja meg, hanem elhallgatja, tehát tenni sem enged ellene.) Mást is ennyire megvisel, ha szakítaskor érzi, hogy a másik mismásol, nem a valodi indokot mondja?