Meddig küzdöttetek a kapcsolatért, és mi volt az a pont, amikor azt mondtátok feladjátok?

Soha nem küzdök, ha nem megy magától ez van.

Engem kifejezetten feldobott a szakítás, a másik fél meg öngyilkossággal fenyegetőzött...

Az volt az i-re a pont, amikor 1,3 éves kapcsolat után bevallotta hogy elkezdett nagyon vágyni másokra. Előzmények: Nem akart velem találkozni, alig keresett, rámcsapta a telefont, egy hónappal előtte egy ismerősömet akarta elhívni találkozgatni, akiről mindig is tudta hogy zavar. Eljártam terapeutához, mert a szex szr volt, ő pedig úgy tett mintha minden jó lenne. Kidobtam olyan dologra pénzt, ami nem is az én hibám volt, csak be kellett volna vallanom magamnak, hogy azért nem megy, mert nem szeret.

Egyébként maga a kapcsolat nem volt rossz, de érzelmileg nulla volt a srác, csak én voltam odaadó, csak én dolgoztam a kapcsolatunkért. (első komoly kapcsolata mindkettőnknek). Mikor a fenn említettet bevallotta, össszepakoltattam a cuccaim,élőben szakítottam vele. Persze ment a sírás, legyen szünet-volt is szünet ahol nem keresett, nem tepert értem. Végérvényesen telefonban mondtam ki hogy nekem ez ennyi, azóta hónapok teltek el, és SOHA nem kezdenék újra olyannal, aki negyed annyi dolgot sem rak bele a kapcsolatunkba mint én.

Ameddig együtt vagyunk én minden tőlem telhetőt megteszek. 43f

Azért csináljuk, hogy hullám völgyekben és dombtetőn is együtt legyünk.

Attól hogy van másik csinos nő, attól nem fogom kidobni.

Nem vagyok híve a dobjuk el azonnal mozgalomnak, tudom ez divatos már az én korosztályomban is. Nem szeretek játszadozni meg a másik agyát húzni. Cserébe elvárom ugyan ezt.

Ha még is vége akkor pedig lezárom. Újrázás nincsen.