Mi az a pont, amkikor azt mondtátok/mondjátok, hogy ennyi elég volt, vége?

Mi több mint 4 évet voltunk együtt. Ennek egy része távkapcsolat volt aztán egy ideig együtt éltünk. Voltak szuper részek és rémesek. Az utolsó év nehéz volt de azt hiszem az utolsó három-hat hónap adta meg a kegyelemdöfést. Túl sokat dolgozott kevés időt töltöttünk együtt azt is minek hisz nem beszélgettünk eltávolodtunk aztán már sok olyan dolog is zavart ami korábban alig tűnt fel. És egyre több szokása lett terhes. Ahelyett hogy feltöltött volna frusztrált lettem a közösen töltött időtől. Az egy ágyban mobil nyomkodáson túl nem igazán volt közös program. A frusztráció miatt nem volt türelmünk egymáshoz rengeteg sérelem ért emiatt mindkettőnket ettől csak még jobban eltávolodtunk.

Végül leültünk beszélni. Sok mindent át rágtunk újra és újra. Napokkal később ismét és így tovább. A beszélgetések során sok mindenre rájöttünk.

Ami miatt vége lett hogy felismertük nem tudunk tovább csiszolódni. Ha feladjuk azokat a dolgokat amik különböztek amik a gondokat okozták az alap személyiségünket áldozzuk fel és úgy senki nem lehet boldog.

Ha egy konkrét momentumot szeretnél akkor az az első beszélgetés volt bár akkor még meg akartuk menteni már ott tudtuk hogy nincs tovább. Ezt követően még kicsit több mint egy hónapig igyekeztünk helyrehozni. Természetesen feleslegesen.

Nem volt kihűlve, tökéletesen működött. Egészen addig a pillanatig, amikor úgy próbált meggyőzni a szeretetéről, hogy azt mondta nekem, hogy nem nem szerelmes belém, és soha nem is lesz, de a maga módján szeret. És tud nélkülem élni, de ez nem jelenti azt, hogy akar is.

És szerinte ezzel a vallomással nincs semmi baj, örülnöm kellett volna neki.