Elegem van, de nem tudom, hogy vessek ennek véget?

4 éve vagyunk együtt a barátommal... Mint az lenni szokott, az elején minden tökéletes volt. Sose veszekedtünk, olyanok voltunk, mint a borsó meg a héja... A nagy szerelem eredményeként hamar hozzám költözött, idehozta minden cuccát, bútorokat, kandallót, abbahagyta a lakása beépítését stb. Úgy gondolom, sok jó dologban volt részünk, de ugyanannyi szarban is, ha nem többen.. Kezdve ott, hogy egy felelőtlen gyerekes alak, akinek én segítettem kimászni az adósságaiból, mert addig csak azt tudott gyártani kb 35 éves létére. Oké, megcsináltuk, vissza lett fizetve... Most már jobban figyel a pénzre. De a legnagyobb probléma, hogy lépten-nyomon leissza magát és ilyenkor nincs olyan alkalom, hogy ne húzna fel az össze vissza beszéléssel és úgy érzem, a legrosszabb énemet hozza elő ez az egész. Nem használ, ha nem szólok vissza, mert akkor is felhergeli magát és mondja a hülyeségeket. Már 100x megígértettem vele, hogy abbahagyja ezt, többször felvettem videóra, hogy miket mond, de másnap csak legyintett rá és elbagatellizálta, az az igazság, hogy még bocsánatot se kért volna magától azért amiket mondott. Már mondtam neki azt is, hogy ha még egyszer így vár haza, az volt az utolsó alkalom, de nem használ és sajnos én még mindig nem tudom elengedni, hogy megmondjam neki, hogy akkor menjél isten hírével. Az a baj, hogy mire kijózanodik, már nem haragszok rá és már nem vagyok képes azt mondani, hogy költözzön el, pedig titokban egyre inkább erre vágyom, mert úgy érzem, csak megnehezíti az életem.... Lassan olyan mintha egy hatalmas vízréteg nehezedne rám, ami kiszorítja belőlem a levegőt. Miközben folyamatosan magát sajnáltatja, hogy ővele nincs foglalkozva, pont én érzem magam egyre magányosabbnak és kilátástalanabbnak. Közben másokkal makulátlanul kedves és kívülről, amíg valaki meg nem ismeri, egy igazi gentleman-nek mutatja magát, aki mindennél jobban szereti a barátnőjét... De ennek ellenére újra és újra elviselem ezt az egészet, és nem tudom, mit tegyek, egyszerűen elpárolog a haragom, és végül nem tudom megtenni a szükséges lépést. Amikor meg elmúlt a részegség, ehhez az is hozzájárul, hogy akkor cuki és kedves és nyalizik és azért sincs szívem...

Most is az váltotta ki ezt a regényt, hogy arra jöttem haza, hogy megivott 2 dl vodkát, meg ki tudja, mennyi sört, amitől részegen bedőlt az ágyba, mint aki világát nem tudja, majd veszekedtünk és jelenleg rohadtul haragszok rá, sőt utálom és egy szánalmas féregnek tartom...