Szakításkor mit csinálnátok a közösen vállalt állatokkal?

Szerintem ezt érdemes még a legelején tisztázni. Mi megbeszéltük, mikor még csak keresgéltünk, hogy ha esetleg bármi történne velünk és szakítunk, akkor velem marad majd. Ez volt a logikus döntés is, mivel enyém a lakás és így jobb neki, ha legalább a környezete nem változik. Ráadásul én valamivel jobban is kötődöm hozzá és többet foglalkozom vele. Szakításkor sokkal nehezebb lenne egy ilyen dologban megegyezni, sokkal nehezebb félretenni az érzelmeket és ésszel dönteni, hogy mi lenne a legjobb az állatnak.

Pontosan mint az egyes, mi is megbeszéltük előtte hogy aztán ne legyen ebből gond. A megszokott élettér a legjobb az állatnak ilyenkor, ha már egyikünket esetleg elveszíti akkor legalább a biztos helyét ne.

Kihez húz jobban az állat?

Nem csak a lakhely számít, az akkor lehet döntő, ha minden más szempontból mindketten megfeleltek. Ami számít még, hogy kivel milyen a kapcsolata, kinek mennyi ideje van foglalkozni vele, ki tudja fizetni akár a hirtelen felmerülő orvosi költségeit is, az elköltöző féllel hova kerülne, ilyesmik.

Egyik ismerősöméknél kutya volt. Ők úgy oldották meg, mint a gyerekeknél szokás, kéthetente hétvégére elvitte az egyik, és belefizetett havonta a kajába. Viccesen hangzik, de náluk működik.

9-es, így is kéne, ha mindkét fél szereti. Az állat is érez, ő is kötődhet mindkettőhöz. Nálam sajnos nem volt ilyen probléma. Soha egy párom se szerette igazán az állataimat.