Bordisként megélni a szakítást?

Bordi...? Ne becézgessünk memtális betegséget, te jó ég.

Egyébként meg menj olyan szakemberhez legalább pár alkalomra, aki ért hozzá, és személyre szabott tanácsot tud adni neked a betegséged függvényében. Ne névtelen, hozzá nem értő fórumozók véleménye alapján kezelj ilyesmit.

Miért bántanál bárkit is? Borderline-os vagy, nem egy baltás gyilkos.

1) Szakember

2) Sok alvás

3) Legyél mindig társaságban!

4) Találj valamit, amivel elfoglalhatod magad (pl. sport)

Ugyanezt a kérdést feltettem én is másfél évvel ezelőtt, és írták, hogy igazából szakításban nem számít a borderline. Ugyanúgy fáj mindenkinek, és ezzel egyet is tudok érteni.

Egyébként nekem borderline-ként úgymond a hanyatlás időszaka a legnehezebb, amikor már érzem, hogy nem működik a kapcsolat. Mindkét oldalról tapasztaltam: az első kapcsolatomban a másik fél hidegült el tőlem, a másodikban pedig én tőle, de mindkettő borzalmas volt. Sőt, szakítani talán azért is volt rosszabb, mert ott az én felelősségem volt, hogy vége a kapcsolatnak. Fáj, persze, ha kidobnak, de legalább ott nem nekem kell meghozni a döntést.

Amikor kimondásra kerül a végszó, akár általam, akár a másik fél által, onnanntól nekem könnyebb. Mert megszűnik a bizonytalanság. Új életet kezdhetek.

Tőlem szakítás után azt kérdezte egyik barátnőm: "Na, érzed már a szabadságot?" Én pedig elgondolkoztam, mennyi új lehetőség áll előttem, pedig iszonyatosan fájt, de egyszerűen már nem tudtam volna együtt maradni exemmel. Ő amúgy nárcisz vonásokat is mutatott (nem mondom, hogy egyértelműen nárcisztikus volt), és ugye a borderline-nárcisztikus kapcsolatok gyakoriak.

Azóta nincs párom. Lehetett volna, volt jelentkező, de inkább a személyes fejlődésemre koncentrálok, főleg a kóros önbizalomhiányom enyhítésére. Úgy érzem, nekem kell megerősödni, mielőtt kapcsolatba kezdek. Mostanában terápiára nem járok (régebben jártam rendszeresen), de ha neked szükséged van rá szakítás után, nem szégyen segítséget kérni. Hanem bátorság.

Ki szakit kivel? En szakitottam folyton, hiaba tudtam az eszemmel, hogy nem akarom, ugy ereztem, szetrobbanok, ha nem tesz meg. Ilyenkor visszakonyorogtek magukat, es egy ideig ujra egyutt voltunk.

Egyszer szakitott velem a tavolsag miatt pasi, es nem valaszolt. Nemet volt, igenis a tavolsag athidalhatatlan volt. Em vagyok a no. Itt zaklattam ot, mert nem birtam elviselni hogy eltunessel mondta ki. Duhrohamaim voltak, aztan elmult. Es egy ev mulva meg azota is keresett konyorogve, igy konnyu volt lezarni mondjuk. De orvosi tamogatas kell esetleg, atmenetileg olyan gyogyszer, ami lebunkoz. Inkabb, mint az onpusztitas vagy tombolas.