Legfájóbb szakítás/válás?

Nem volt szerencsére. A legdurvább szakításomat is orvosolta a baráti társaságom meg (jó) pár sör

Viszont ismerek olyat akinek kellett. Az sem ciki...

Nem.

Megesett hogy egy világ tört bennem össze. Lesokkolt a szakítás.

A hídnak indultam el, és céltalan bolyongtam a városban. Mintha nem is a barátomat veszítettem volna el, hanem az életem egy részét.

Minden értelmét vesztette.

Útközben összefutottam egy haversráccal. És saját magamon lepődtem meg hogy jé nevetek vele!

(Abban az állapotomban hogy meghalnék)

Saját magam sem értettem saját magamat.

Rengeteget csavarogtunk, elvoltunk, később össze is jöttünk.

Az idegsokk a szervezetemre hatott ki. 2 hónapig meg se jött a menstruációm. És légszomjaim lettek valahogy (hasonló a pánikrohamhoz).

De nem lettem öngyilkos.(a havernak amugy nem adtam ki ezt)

És nem kellett pszichológus sem.

Csak az hogy pörögjön az élet, ne legyek négy fal közt.

Volt még ugyan egy drogos piálós nyugtatós napom amikor kórházban keltem, de ott is mellettem volt ez a srác. Akivel később együtt jártunk.

Néha azon agyaltam, hogy lehet valaki fentről küldhette nekem őt.

Akit legjobban szerettem,annak a váratlan szakítása tett tönkre nagyon lelkileg.

Még mindig nem találom a helyem,munka után is kódorgok a városban, néha nem is tudom,hol vagyok.

Olyan szívencsapás volt ez nekem,amit még nem éreztem sohasem.Talán,mert noha voltak kapcsolataim,de életem igazi,legtisztább szerelme nekem ő volt.

Nagyon örulnék,ha fentről kuldene nekem is valaki egy szívet,mielőtt az enyém meghasad. De sajnos csak a rossz és a rosszabb jön évek óta.

Nem magányra és nem elhagyásra szulettunk, azt gondolom !