Hogy van az hianyzik, szeretem, vele akarok lenni de tudom hogy ugyse lenne jo?

Úgy van ez, hogy az eszed tudja már, hogy ez van, tovább kell lépni, de a szíved nem engedi. Ilyenkor rásegíthetsz a feldolgozásra azzal, hogy próbalsz kicsit racionálisan gondolkodni, azt nézni, hogy ebből tanulhatsz, fejlődhetsz, ne azt nézd, hogy hol meg ki rontotta el, hanem te a jövőben hogyan akarod jól csinálni. Ahogy írtad, tudd, hogy mit akarsz.

Adj időt magadnak, éld meg az érzéseidet, de aztán tápászkodj föl és éld tovább az életedet immáron egyel bölcsebben. Mikor először áteltem ilyet, megkaptam én is a közhelyeket, nem tudtam mit csinálni velük :D De idővel rájöttem, hogy ezek miért közhelyek, mert általánosságban megállják a helyüket. Az a nem mindegy, hogyan viszed ezt tovább, az életedet hogyan bedolyásolja. Én pl. elengedtem idővel a haragot, nem általánosítok, megnéztem miben kellég rengeteget fejlődnöm. Ez egy hosszú folyamat, nem évekre, hanem egész életre szóló. De megéri. Mert bár újra bebuktam párkapcsolati téren, de abból is tanultam, nem adtam fel és még tudatosabban még bölcsebben megtaláltam a hozzám való párt. De ezen is dolgoznom kell minden nap, ahogy a párom is megteszi ugyanezt. Sokszor fáradságos és nehéz, főleg a gyógyulós folyamat egyedül, de messze messze megéri, ha kitartóan mész előre :)

" ot jobbnak latom magamnal, sajat magamat pedig kevesnek."

Miért lett volna ő jobb?

Most már mással van és boldog, jól van ez így.

Majd te is megtalálod, aki mellett nem érzed kevesebbnek magadat, és akivel boldog leszel.