Lehetünk még barátok?

Hat évig voltam egy férfival, nagyon szerettem, de a végére elmérgesedett a kapcsolatunk, hónapokig nem volt szex sem. Úgy éreztem, nem akar tőlem komolyat, bár elvett volna idővel, de gyereket nem akart. Ezt már a kapcsolat elején is elmondta, de bíztam benne, hogy megváltozik a véleménye. Sokszor mondtam neki, hogy ha nem akar, akkor nem is ogazi párkapcsolat a mienk. Végül úgy döntöttem, szakítok, nem akarok kicsúszni az időből, már 28 vagyok.

Továbbra is beszéltünk, találkoztunk, sok cuccomat nem vittem el, a nyulamat is otthagytam, így rendszeresen összefutottunk meg üzeneteket váltottunk. Teljesen tovább léptem, ismerkedtem, szórakoztam, de ő mindig vissza akart volna kapni. Azt is mondta, hogy értem bevállal mindent, gyereket, házat, amit szeretnék.

Mostanában nagyon elharapózott a helyzet, én megmondtam neji, hogy csak barátként kell, és hpgy kedves, amiért segített eddig nekem mindenben (szerelgetett nálam ezt-aźt, hozott nekem kaját, kisegített), de már van valakim. (Vele úgy érzem, minden rendben lenne.)

Sírva hívott fel, hogy pedog ő meg akarta kérni a kezem, még gyűrűt is vett, csak még nem thdott érte menni, és hogy azt hitte, azért beszélgetek vele, meet még szeretem.

Sajnálom szegényt, de nekem szükségemm van rá, mint barátra, nem akarom elengedni. Neki ez fáj, meg többet Kar. Mit tehetnék? Lesz valaha jobb?