Én voltam a szakítófél és még neki áll feljebb?!

Én raktam ki a barátomat, mert bevallotta hogy elkezdett másokra vágyni, miközben (úgy az egész) kapcsolatunk alatt érzelmileg nulla volt velem, de én mindenét eltűrtem...mindegy is. Folytatni akarta velem, mert szerinte ezek csak “random érzések”-az persze nem érdekelte hogy engem ezzel mennyire megbánt. Soha nem is szeretett igazán. Még szünetet is adtam neki, kultúráltan, de mivel két hét gondolkodási idő sem volt neki elég így megmondtam a végét.

Azóta várom vissza a személyes tárgyamat tőle, mert ezek után hogy sz*rba se vett, nem fogok köztes útra rohangálni hogy átvegyem, rakja le x helyre amit megbeszéltünk.

Lassan eltelt két hét, még mindig nem hozta el, anyám és már a barátok is megkérték. Időhiányra hivatkozott, meg azt üzente “hogy megbeszéltünk valamit amit nem tartottam be, és hogy az én szegénységi bizonyítványom hogy nem tudom miről van szó” meg hogy felejtsem el a bunkózást, ÚGY, hogy nem is beszéltem vele.

Igen, bunkónak tűnik az elválásunk, de nem fogok utána rohangálni, nagyon megbántott, miközben egy évig a csillagokat lehoztam neki, de fordítva nem jött semmi vissza...és nem fogok az utolsókban is én adaptálódni meg alkalmazkodni ő hozzá, eleget tettem

Miért mond ilyeneket??