Mennyire macerás egy szakítás?

Nem macerás, csak fájdalmas. Elmondod neki, hogy nem akarod már folytatni a kapcsolatot (ez nehéz). Összepakolsz és haza mész.

Macerás akkor lesz, ha nincs hova költöznöd.

Nem tudom másnál hogyan van, amikor én szakítottam, nem nézte végig amíg összepakolok. Megértem, nagyon fájdalmas lenne.

#2

Akkor fájdalmas, ha érzelmek kötnek a másikhoz, és te vagy az, akit elküldenek. De ha te szakítasz, és nincsenek érzelmek, az nem fájdalmas, maximum sajnálod az illetőt, ezért van rossz kedved. De egyébként hidegen hagy a dolog, más esetekben még örülsz is, hogy végre megszabadultál tőle...

Szóval széles a skála.

#4

Ebben nincs tapasztalatom, legutóbb, mikor évekig voltam valakivel, engem dobtak ki. 😅

De magamat ismerve, mivel változtam, aligha lenne fájdalmas kidobni valakit, akit már nem tartok érdemesnek arra, hogy az életem része legyen.

5-ös, van az a szituáció, amikor amúgy szeretnéd a másik embert az életedben tudni, mert emberileg szereted, barátodnak tartod, sok dolgon mentetek át együtt, csak a párodnak nem akarod, mert akármi: egyikőtök akar gyereket, a másik nem, elmúlt a szerelem, és már nem lehet visszahozni, rájöttök, hogy párként valami miatt nem tudtok funkcionálni. Na, ilyenkor nagyon mocsok érzés szakítani. Tehát nemcsak akkor lehet szakítani, amikor utálod a másikat.

Mindenesetre nagyon sok dologtól függ, mennyire macerás szakítani. Vannak-e közös dolgok, van-e közös vagyon, mennyire nyitott a másik, mennyire tudnak normálisan megegyezni, ki mit visz el, kinek a házában/albérletében laktak, stb.

Én az exemnek segítettem összepakolni, de mi közös döntés alapján szakítottunk, barátok maradtunk. Az előző exemnek, aki nem lakott nálam, megmondtam, hogy ne jöjjön többet, csak összecsomagoltam a cuccait, és elvittem neki.

#6

Értem, amit mondasz, de azt kell mondjam, a lényeg itt a kötődésen van. Ha valakihez nagy a kötődés, akkor nehezebb elvágni az egészet. Ha nem, akkor különösebb gond nélkül túl van rajta. Az is fontos, hogy a másikat mennyire magasztaljuk. Ha ő számunkra a Nagy Ő, akkor borzasztóan tud fájni. De ha az ember abban hisz, hogy sok hozzáillő ember ban a világon, és ráadásul az ismerkedés is könnyen meg neki, nem valószínű, hogy annyira megrázza a dolog.

Persze ezt könnyű most így elmondani, mint a gyakorlatba átültetni, mert az ember érző lény. De mondjuk a pszichopaták ebből a szemszögből kedvező helyzetben vannak. Nem kötődnek senkihez, így egyszerűbben ráznak le magukról embereket.

Szerintem gondold át meg egyszer

Próbálj meg vele beszélni a problemaidrol és ha igyse jó akkor kozold vele szépen hogy te nem szeretnéd ezt csinálni csak arra figyelj hogy ne bántsd meg (nyilván szakítás elég nagy bánts,de úgy ertem hogy miután elmondod neki hogy miért van ez akkor utána feleslegesen meg ne dobj hozza mondatokat h meg emiatt is meg amiatt is tehát figyelj oda az ember önbizalmara és próbálj meg minél kedvesebben válaszolni a kérdéseire egy határon belül amit úgy érzel el tudsz neki mondani)

Aztán nagyjából ennyi A szakítás a te reszemrol innentől kezdve ezer meg ezer fajta van

Van ahol a másik fel nem tudja elviselni nem akarja elhinni és teperni fog érted van aki gyűlölni fog van aki értelmesen felfogja és tovább áll sok fele változat van szóval nagyon nehéz ezt összefoglalni

Attól függ kit mennyire hat meg. Engem nagyon meg tud hatni főleg ünnepek után 3 nappal. Dobozba összeszedem amiket tőle kaptam és elpostázom a címére. Hívása feketelistán van. Majd nyár elején felnyomom a NAV-nál. Jövőben az utcán köszönés nélkül megyek el mellette, rá sem nézek.

34F