Olyan szomorú, hogy csak kevés kapcsolat állja ki az idő próbáját. Sokszor a legnagyobb, legszebb szerelmek is szakításba fulladnak. A legédesebb, legösszetartóbb párok is gyakran szétmennek. Minek akkor járni, pár év jóért?

Minek élni ha úgyis meghalunk?

Sose a cél alényeg, hanrm az út, a tapasztalat ami vele jár, az élmények, tanulj belőle és lásd benne a jót. Mindennek vége lesz ezért nem azzal kell foglalkozni.

A szüleim házassága után inkább azt mondom, hogy inkább legyen 10-10-10 jó éved egy emberrel, akivel békében váltok el, mint foggal-körömmel együtt maradni 30 évig valakivel, aki tönkretesz, mindezt azért, hogy villoghassatok, mennyi ideje vagytok egy (szar) kapcsolatban.

Szerintem attól szép az élet, hogy felismerjük, ha valami már nem nekünk való és tovább állunk, ha nem tudjuk olyanná tenni, hogy jó legyen benne. Járni nem azért kell, hogy bebiztosítsd magad valakivel, hanem hogy legyen egy társad, egy legjobb barátod, egy ember, aki színesebbé teszi azt az alapvetően kellemes szingli életet és akiért megéri hűségesnek lenni. Az egész jelentőségét veszti, ha elszaródik, lényegtelen, hogy hány évet számlálunk egymás mellett.

Ez így van 8 as

Nálunk is ez volt a probléma, egyedül nehéz volt építeni

Inkább egy hasonlat hogy amikor osszejottok az olyan mint egy újépitesű ház minden szép és jó és ha van is baj az semmi, utána ahogy telik az idő ez a ház is leamortizálodik és ha nem javítgatod mindig akkor tonkremegy

Egy idő után tenni kell mind 2 félnek enélkül szétesik és inkább ez a nehéz benne hogy mind 2 fél akarja javítgatni.