1 hónapja szakítottam a párommal. De talán mindent elrontottam? Többi lent

1 hónapja vagyunk külön, azért tettem pontot a végére mert nem volt hajlandó a 3,5 év alatt komolyabb lépésre elszánni magát. Nem akart összeköltözni, mindig csak este találkoztunk, nem akarta a gyerekeit bemutatni, házasodni sem akart, gyereket sem. Ezekre viszont én vágytam, de meg próbáltam együtt élni a gondolattal, hogy ennek biztos így kell lennie. Viszont most már betelt a pohár, mert borzasztóan féltékenykedett már a végére, pedig soha okot nem adtam rá, mindig hűséges típus voltam, beszélgetni sem mertem senkivel nehogy gond legyen belőle. A lényeg, hogy elhanyagolt, nem volt ideje rám, de csesztetni mindig tudott ha valami nem tetszett neki, így nagyon nehezen de kiléptem a kapcsolatból. A 4 hét alatt volt egy srác aki sokat járt a szomszédba és próbált ismerkedni velem, beszélgettünk párszor, de mindig az volt a vége, hogy ellöktem mert nem tudtam elfelejteni az exemet. Aztán el hívott újra beszélgetni, kicsit elpityeredtem, és annyira elerzekenyültem, hogy "sajnos" lefeküdtem vele. Úgy voltam, hogy hátha ez majd segít. A srác nagyon komolyan tervezett volna velem, de szintén ellöktem magamtól, azzal az indokkal, hogy nekem ez így nem megy. Mást szeretek, nem tudok így nyitni egy új kapcsolat felé. És ezután az exem közölte velem, hogy nem tud elfelejteni, rájött, hogy nagyon szeret és velem szeretné leélni az életét, adjunk egy újabb esélyt a kapcsolatunknak, szeretne velem összeköltözni.

Na most nem tudom mit tegyek. Mondjam el neki, hogy volt egy kisebb kalandom, amire nem vagyok büszke, de sajnos nem tudom visszacsinálni, vagy inkább hagyjam a hátam mögött az egészet hiszen együtt sem voltunk akkor mikor ez az eset történt. Szívem szerint elmondanám, de félek, hogy mindent elrontok vele, viszont ha meg nem mondom el, nem tudom tudnék-e így élni, vagy lehet később derülne ki ami talán még rosszabb.. Azt érzem nem bírok el ekkora terhet :(