Vannak itt olyanok, akik nemrég szakítottak? Hogy viselitek?

Volt már több szakításom. Volt amikor pattintottak pedig még szerelmes voltam - hát sz.rul esett nagyon. Volt olyan amikor nem voltak annyira mélyek az érzelmek és normálisan meg tudtuk beszélni nincs tovább értelme.

Kb életkedvem sincs, bioritmusom tönkrement,eszem ha etetnek iszok ha itatnak ne legyen veszekedés s ennyi. Nem annyira a kapcsolat hanem a vele járó egész világképem dőlt romba...ilyen szintű vaknak érzem magam s elvesztettem a hitem mégis milyen hazugságok s milyen vakság volt az elmúlt éveimben amiben én házasságra vágytam s sírig tartó szerelmes érzést éreztem.

3 hónapja...azóta csak iszom.. sose voltam ennyire szarul

Én kb 8 éve szakítottam. Az első hét nagyon rossz volt, sírtam is fiú létemre. Bántam, hogy kitettem a lányt, akivel az év minden szabad percét boldogan töltöttem. Nagyon nehezen szántam el magam a szakításra. OK, WC-re egyedül még mehettem szerencsére, de máris hiányoztam neki! Aztán kezdem a hobbijaimmal megint foglalkozni, és olyan dolgokat programoztam, olyan robotot építettem, olyan elektronikát terveztem, amit előtte soha! Régóta érett már ez. Amíg szexrabszolga voltam, gyűltek a gondolataim. Életem csúcspontja volt ez a 4-5 hónap szerintem! A munkámban is 40%-os emelést kaptam. Élveztem, hogy nem nyomnak el, és nem csak egy kis testrészem miatt tartanak. Azután kezdtem magányosnak érezni magam ismét. Jött úgy másfél év, amikor magam alatt voltam, és keresgéltem párt, aki pótolhatja. Nem állt szóba velem senki, mert igénytelen a külsőm, és műszaki az agyam. Dühös voltam ez után, úgy minden embert utáltam egyformán. Aztán teltek az évek, és most már nem vágyom senkire, azt csinálok, amit akarok. Ennyi.