Hogy tegyem túl magam minél előbb?

Tudom, hogy nem várhatok már semmit tőle. De egyszerűen annyira szeretem, és hiányzik..

Próbálok a rosszra gondolni, hogy nem érdemli meg a könnyeimet stb... de beleszakad a szívem abba, hogy nincs többé

Mert habár sokszor összetört olyan boldoggá is tett mint még soha senki és félek, hogy nem is leszek többé ilyen boldog

Szinte függtem tőle

Olyan volt mint a legjobb barátom és a szerelmem és belehalok ha nincs többé

De közbe az eszem tudja, hogy nem érdemel meg és nem érdemli meg a szeretetem

Megint azt élem át mint tavaly, nem iszok, nem eszek, nem bújok ki a sötét szobából...

Utolsó, régebben jártam pszichiáterhez, a tavalyi szakításkor, holnap kérek időpontot megint.

Nem azt mondanám, hogy elvesztettem önmagam, csak jobban szerettem őt mint önmagam.

Azt, hogy olyan volt mint a legjobb barátom, úgy értem, hogy egyszerre volt a szerelmem és a támasz akire mindig számíthatok, egyszerre volt a barátom és a szerelmem is.

Van nyilván, és abba halok bele, hogy velem nincs többé, én fogalmaztam rosszul.