Mennyi időbe tart ki heverni egy szakitást ami nem a te döntésedből történt?

1 naptól 10 évig bármi lehet... attól függ mennyire volt erős az érzelmi kötődés és az illető személyiségétől, "tragédia feldolgozási" képességeitől, mennyi és milyen típusú, mélységű környezeti inger éri.

Ha 1 évnél tovább nyúlik akkor érdemes felkeresni egy szakembert.

Erre nincs fix válasz. Ez olyan kérdés mint hogy mi az élet értelme. Ez csak rajtad múlik. Nyilván azért teszed fel a kérdést, mert most nincs értelme az életnek, fájdalom van, és minden rossz.

Tedd a következőket:

1. Fordíts kiemelt figyelmet barátaidra, szeretteidre, tölts sok időt velük.

2. Ne rohanj meggondolatlanul egy következő kapcsolatba csak hogy akarva érezd magad. Most sebezhető és kétségbeesett vagy, ami nem a legjobb állapot ilyen horderejű döntésekhez.

3. Összpontosíts önmagadra. Hódolj régi szeretett hobbijaidnak, főleg ha az előző kapcsolatod miatt ezek háttérbe szorultak vagy teljesen eltűntek. Arra figyelj, hogy ne vidd túlzásba! Ha mondjuk játékszoftverekkel játszol, ne e körül forogjon az életed. Keress új hobbit akár, pl. ha régen olvastál könyvet, akkor vegyél egyet olyan témakörben ami tuti érdekel.

4. Ne hanyagold el magad! Ilyenkor mind hajlamosak vagyunk értéktelennek érezni magunkat, és emiatt értéktelenségbe is süllyedni. Ügyelj a személyes higéniádra és a környezed tisztaságára, rendezettségére. Minden magadra fordított plusz erőfeszítés (akár takarítás, akár edzés) pozitívan fog megmutatkozni rajtad, és ez (is) szinten fogja tartani az önbecsülésed, sőt, építeni is, mert az eredmény a te munkád gyümölcse!

Az én esetpéldám: 26 évesen ismertem meg a páromat. Ő akkor 17 volt. Hatalmas szerelem volt a miénk, ennyire szerelmes életemben nem voltam. Végülis 15 év jutott nekünk. 15 év múltán ő hagyott el, én nem akartam a szakítást. Gyerekünk nem volt, házasok nem voltunk, de a 15 év párkapcsolatból 13at együtt éltünk.

Lényeg, hogy akaratom és szándékom ellenére lettem elhagyva.

Magát a leányzót elengedni, azaz a vele való személyes kötődést, visszavágyást megszüntetnem egy olyan jó félév volt. Kb még egy fél év volt odáig jutnom, hogy nyitottnak érezzem magamat egy új kapcsolatra. Ami nagyon megviselt és szinte a mai napig képtelen vagyok túltenni magamat rajta, hogy nem kellettem, hogy nem vagyok szerethető, hogy leselejteztek, mint valami megunt, elromlott tárgyat. A szakításunk óta eltelt 8 év!!! És szingli vagyok, egyedül élek. Volt kb 8-9 kapcsolatom, de sajnos csupa olyan rigolyás, kötekedő, viselkedni nem tudó nőt fogtam ki, hogy én hajtottam el a legtöbbjét. Meg volt egy csomó szánalmas vergődésem az ismerkedésben. Már 49 éves pasi vagyok, elengedtem a görcsölést, rákaptam a szingli létre. Nem mondom, hogy néha nem hiányzik, hogy nincs valaki mellettem, de ahogy látom a haverokat, kollégákat, hogy mennyit szenvednek néha a házasságukkal, az erőszakos feleségeikkel, akkor nem bánom, hogy ez a faktor nem része az életemnek. De visszatérve: a leselejtezés érzése sokkal nagyobb sebet ütött rajtam, mint konkrétan a párom elvesztése, aki azóta családanya már.