Szakítást mindig meg kell indokolni?

Akkor ezt mondd el. Csak úgy szakitani x idő után, hogy nem mondasz semmit elég gáz. Illetve először illik próbálni megbeszélni a problémákat, hátha a másik tud rajta változtatni.

Mondd el neki,hogy már nem vagy szerelmes ,elmúltak az érzelmeid. Szerintem ezt nem kell ragozni.

Jah , ha 15-20 éves vagy, akkor csináld, ahogy a 2-es irta. Ha idősebb, akkor az 1-est.

Ha paraszt vagy és tojsz a másikra, nem magyarázod meg. Ha értelmes felnőtt vagy, akkor viszont megadod a másik fél kérdéseire a válaszokat.

Elég indok az, hogy nem érzed magad jól a kapcsolatban, elmúltak az érzelmeid, nem tudod vele elképzelni a jövőt.

Hogyismondjam? Én értékeltem volna, ha mindig közlik velem az okát, de ez nem volt túl gyakori. A szó nélkül lelépés szerintem gyâva és gerinctelen dolog. Ennyi tiszteletet azért megérdemelne a másik fél.

Akkor kérünk példákat is

Én is pont ilyen irracionális okokból szakítottam a barátnőimmel. Szerettem őket, de éreztem, hogy nem vagyunk egy hullámhosszon. A sok meg nem értett utalás, egymás mellett elbeszélés és elgondolkodás, a valódi közös nevező hiánya akkor is megölte bennem a vágyat irántuk, ha fizikailag nagyon vonzottak, és máskülönben nem volt semmi bajom velük. Néha próbáltam elmagyarázni, miért szakítok, de általában az efféle indoklások során is ugyanabba az értetlenségbe ütköztem, amik a véghez vezettek. Csak sírtak, duzzogtak, magyarázkodtak, hogy nem is olyanok, mint ahogy én látom őket, és eljutottunk arra a pontra, hogy nem tudom megmondani, miért nem jó, mert úgysem értenék. Persze ennek ellenére is midig tettem kísérletet a problémáim kifejtésére, nem vagyok az a típus, aki lezárja annyival, hogy "elmúlt a szerelem". Talán csak túl magasak az elvárásaim egy komoly párkapcsolattal szemben, és megválogatom, kivel akarok megöregedni.