Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogy küzdjem le a már sokadik hullámvölgyem?
Sziasztok.
Tanácsokra lennék kíváncsi, mert kicsit kezdek besokallni.
Tavaly ősszel szakítottam az exemmel. A részletekbe nem szeretnék belemenni, de egy 3.került képbe, amire rájöttem..
Szakítás után realizáltam, hogy bántalmazó, mérgező kapcsolatban voltam. Nagyon sokat tájékozódtam a témában, valamennyit segített, de nem eleget.
A szakítás után letiltottam őt a főbb platformokon, majd megtalált egy olyanon, amit korábban ő nem használt. Azon keresett párszor, de mivel felkavart + állandóan összeveszés lett a vége, ott is tiltottam. Mostmár minden lehetőséges felületen tiltva van. Viszont sajnos nem olyan régen is hibát követtem el, mert hetek óta rossz passzban voltam, így az általa nem használt platformon feloldottam. Nem írtam neki, csak kíváncsi voltam, észreveszi-e. Azelőtt teljes tiltasban volt 4 hónapig. Azt hittem, észre sem fogja venni, de nem így lett. Természetesen ennek is rossz vége lett, olyan szinten összevesztüni, mint még soha. Akkor azt éreztem, hogy végre teljesen kiábrándított magából és soha látni sem akarom. Felszabadultam. Végre nem rajta pörgött az agyam 0-24,így végülis hasznos volt a feloldásom.
Na most megint eltelt egy hónap azóta, hogy tiltva van mindenhol ismét, és megint kezdek rosszul lenni.
Nem értem, miért van ez. Mintha a függője lennék. Még 1x nem akarok hülye lenni, többet tényleg nem oldom fel. De korábban is azért tettem, mert olyankor megnyugodtam és azt éreztem, jobb nekem attól, ha beszélünk, még ha tudtam is, hogy csúnya vége lesz. És persze mindig igazam is lett, de átmenetileg akkor jobban voltam.
De örökké nem akarom ezt játszani, meg a múltkori már tényleg nagyon csúnya volt, szóval nem oldom fel, mert az már részemről is nagyon gáz lenne.
De nem értem, hogy miért tér vissza állandóan ez a rossz, nyomasztó, depresszív érzés, amikor már tényleg azt hittem, hogy túl vagyok rajta, erre tessék. 2 napja ismét életkedvem sincs. Lassan eltelik 1 év, és még mindig itt tartok. Még azt sem merem mondani, hogy megnehezítettem azzal, hogy eleinte még nem volt letiltva, meg hogy 1x feloldottam, de nem. Amikor feloldottam, már konkrétan a falat tudtam volna kaparni, annyira nehéz volt, hogy semmit nem tudok róla. Pedig meg sem érdemli, hogy ennyit is foglalkozzak vele.
Mostanában úgy éreztem, végre kitisztult a fejem, de nem. Most megint "visszaesek".
Valaki tudna valami tanácsot mondani? Vagy forduljak szakemberhez ezzel?
Nem tudom már jobban lefoglalni magam. Dolgozom, sportolok ezerrel, barátokkal, családdal találkozom, sok programot csinálok. Nem tudom, mit tehetnék még a gondolataim ellen.
válasza: válasza:Valószínűleg jól írod, függője vagy. Talán szüleid is folyton veszekedtek? Lehet ez a viselkedésforma maradt meg neked példának, még ha nem is akarod. Nagyon nehéz ebből kitörni.
Muszáj leszel elszakadni ettől az embertől és másra koncentrálnod. Szereted magadat veszekedéssel jutalmazni, mert azt érzed, hogy azt érdemled. Magadat szabotálod ezzel, félsz továbblépni, mert félsz a változástól. Megszoktad a rosszat és nem tudsz mit kezdeni a jóval.
Ajánlom a terápiát, pszichológust ha megteheted. A barátokkal, családtagokkal tölts több időt. Új párkapcsolatot nem ajánlok, mert úgyis olyat vonzanál be, akivel ugyanezt folytatnád. Míg nem tudsz változni, addig nem fogsz tudni veszekedés nélküli kapcsolatba lépni. De ismerkedj új emberekkel, vedd magad körbe jó, kedves és szerető közösséggel.
válasza:Ez a push&pull dinamika nagyon addiktív. Olyan mint leszokni egy drogról.
Valószínűleg mindkettőtöknek vannak traumái és kötődési problémái, ezekbe lenne érdemes belenézni.
A legtöbb ember nem megy át ezen, mert biztonságosan kötődnek, de akivel nem volt ilyen kegyes az élet az nagyon megszenvedi. Mivel pszichológiailag, tudatalatt is vele ellentétes kötődésű emberekhez vonzódik.
Köszönöm. Próbáltam már ismerkedni, de egyszerűen nem fog meg senki. Meg siettetni sem akarom, pont emiatt. Egyébként is még lehet, hogy lusta lennék időt és energiát fektetni valami újba, hiszen most "jól" elvagyok egyedül és tűztem ki célokat is, amiket egyedül is élvezettel tudok megvalósítani.
Az érzésekre reagálva.. Általában azon vesztünk össze, hogy ő még incselkedett volna, olyan dolgokat írt, ami nem helyénvaló, mivel tudomásom szerint azóta együtt van az ominózus 3.féllel. Akit a feloldáskor nekem letagadott. Azt mondta, szétmentek, de nem így van. Én próbáltam volna annyira redukálni a kommunikációt, hogy hogy van a másik, hogy alakult azóta a sora, de vele ezt nem lehet. Mert ismét a hazugság, a tagadás, a játszma. És én ezt nagyon nem szeretem. Elfogadom, ha mással boldog, de akkor ne próbáljon mellette engem burkoltan fűzögetni, mert ezt nem szeretem. Ahogy a ló másik oldalán sem szerettem lenni, amikor az én hátam mögött ismerkedett a mostanival. Úgyhogy a feszültség oka ez volt, mindig. Én nyilván nem beszélek érzelmekről, mert nem fogom lejáratni magam. Az még szerintem nem lett volna szégyen, hogy néha érdekelne, hogy van, hiszen mondhatni együtt nőttünk fel, tehát nem 1-2 év van mögöttünk. És elkeserít, hogy vele ezt nem lehet. Nem hiszem, hogy neki lennének valós érzelmei bárki irányába is. De ha mégis, azt meg csak ő tudja. Ezt így nyíltan nem mondta. Csak hogy bán mindent, ne haragudjak, hiányzik ez, hiányzik az, még mindig tetszem, stb. De az, hogy szeretne és hiányzom, az nem. De ezeken a részleteken már nem is rugózom, mert azt már elfogadtam, hogy nem szeret, max szórakozna. Csak leírtam most egy kis részletet. Engem már csak az érdekel, hogy "élhetném túl" ezeket az időszakokat, anélkül, hogy végül feloldanám/felkeresném, mert eddig csak ez segített átmenetileg... És már megszoktam, hogy egyedül vagyok, nem is a kapcsolat hiányzik, csak valahol még mindig nehéz, hogy ilyen drasztikusan el kellett vágni egy ennyi éves köteléket. Tudom, másnak ez normális, hogy az ex szakítás után nem létezik. De 1,én még nem szakítottam ezen kívül soha, 2,én nem ezt az elvet vallanám, hiszen az életem része volt évekig. Szerintem egy minimális kommunikációval nem lenne gond normális esetben, de a mi esetünk nem az. És nekem ez a nehéz ebben az egészben, ezt elfogadni. Hogy kb teljesen el kellene felejtenem magát az embert..
Traumáink azok vannak, én a magaméval tisztában is vagyok. Én egész gyerekkoromban menekültem, érzelmileg, meg fizikailag is. Családon belül sokszor költöztem, mert sehol nem fogadtak el, nem szerettek. Én elcseszett vagyok, ezt tudom jól.
Az ő családja látszólag normális, de gyakorlatilag nem. Szerintem neki érzelmileg az anyja volt elérhetetlen, mert a testvére volt a favorit. + az anyjával volt szerencsém párszor találkozni, engem sem szeretett. Ő (is) egy érzelmileg bántalmazó személy, szóval nem is csodálom, hogy a gyereke sem lett egészséges.. De már azon is gondolkodtam, hogy ezzel is csak Őt akarom mentegetni. Már teljesen megkérdőjelezem néha magamat is. Nem tudom már, hogy az a valós - e, amit gondolok és tudok, vagy csak ezzel akarok a tények elől menekülni.
válasza: válasza: válasza:3 éve szakítottatok, és még mindig ez van? Basszus, ez nagyon nem jó. :(
Nem vagy öreg, de elszaladnak így az éveid miatta.. Én is csak 26 vagyok, úgyhogy szépen felsorakoztunk növekvő sorrendben.. :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!