Miképp lehet egy nőnek bebizonyítani, hogy hajlandó vagyok a változásra, és tudok is?

Ez a vonat már elment.

Őt már nem fogod visszakapni.

Ez is a "tanulási folyamat" része, míg

a sok-sok tapasztalat útján kialakulhat

az ember stabil személyisége.

A fogadkozás nulla. Adott a raplis, hisztériás

alaptermészeted, amin nem kapcsolaton belül,

hanem alapvetően kellene változtatnod. Ha tudsz.

Egy következő kapcsolatban már tudni fogod,

hogy hol a határ.

A problémákat közösen meg kell oldani,

nem pedig vádaskodó purpalékat rendezni.

Az egész életünk folyamatosan, szüntelenül kisebb, nagyobb és még nagyobb problémák sorozatainak a megoldása. Egyikből nő ki a másik, egyiket

követi a másik.

Aki ezt nem tudja bölcsen tudomásul venni, aki a másikra akar hárítani

feladatot, felelősséget, mindenért a másikat hibáztatja; aki akarnok,

a másikra alárendeltként tekint; aki képtelen alkalmazkodni, ezért

a másik elvárásai dühítik, azzal nem lehet együttélni.

Ki a fenének van arra szüksége, hogy nap mint nap mindenért ordítozást kelljen elszenvednie?

Hasonló esetben valami ilyet mondanék/írnék:

Az, hogy most otthagyott ráebresztett, hogy szeretnél változtatni, mert neked sem jó ez a feszült élet és hogy ilyen módon próbálod megoldani a problémáitokat.

Eddig nem voltál tisztában a viselkedésed súlyával, nem hitted, hogy ennyire megviselik őt a vitáitok.

Bízol benne, hogy még vannak érzései feléd, mert te még mindig szereted.

A változás csak idővel lehet bizonyítani, te pedig megkéred, hogy ha már annyi időt adott neked, hogy meglássa a rosszabbik feledet, akkor adjon időt arra is, hogy lássa a jobbat. Már tisztában vagy a problémákkal amik miatt elhidegültetek egymástól, szóval a megoldáson is tudsz dolgozni: innentől jobban figyelembe vennéd az érzéseit, és higgadtabb lennél felé.

Mindezek mellett viszont teljesen megérted, ha a szakítás mellett dönt, mert a legjobbat szeretnéd neki, márpedig ha így dönt, akkor így dönt.

.....................

De amúgy én sem tudom, hogy mennyi remény van a dologban; véget vetni egy kapcsolatnak egy nagy döntés, amit sokáig érlel magában az ember. Egy nagy döntés után pedig nem szokás visszahátrálni.

Hülye lenne veled kibékülni. Ő végig boldogtalan volt. Ez még akkor is egy xar kapcsolat számára, ha te valamennyire változtatsz.

Majd megtanulod, hogy addig kell szeretni, amíg ott van neked.

Szinte ugyanez történt velünk is, csak más napokon. Én szakítottam, én vagyok a nő.

Nem hiszem el, hogy változna, persze mondogatta sírva. Meglátásom szerint soha senki nem változik meg. Max ideig óráig. Én meg egyre rosszabbul éreztem magam az egészben, elutasítottam már a közeledését is. Nem akarnék ugyanabba a hibába beleesni. Szóval ez a hajó szerintem elment.

Egyébként meg meddig várjon az ember? Nekem is elegem lett, nem élek örökké. Most vagyok fiatal.

26/N

Én is voltam hasonló helyzetben télen, és az 5. válaszadóhoz hasonlóan szintén a nő vagyok, aki megelégelte a sok hamis ígéretet.

Exem ugyanígy fogadkozott, hogy megváltozott. Sőt, még vérig is sértődött, hogy már nem akarom megbeszélni a problémát, illetve mondta, hogy a változáshoz idő kell, nem egyik napról a másikra megy végbe. Ebben mondjuk igaza volt, csak én annak a bizonyos problémának a megoldására 4 évet adtam addig is, ami így is elég sok, és bánom, hogy nem hamarabb szakítottam. (Egyébként több, mint 5 évig voltunk együtt, csak az első év ugye az aranykor volt, örültem, hogy viszonzottan szerelmes vagyok, van párom, rendszeresen szexelünk, stb.)

Sajnos olyan szinten megtört a bizalom, hogy bármennyire is szerettem még a szakítás pillanatában is, tudtam, hogy már nem nézek fel rá férfiként, nem adok hitelt a szavainak, nem bízom abban, hogy nekünk van közös jövőnk. Eleve össze sem költöztünk. Én gyűjtögettem a pénzt, néztem az albikat, ő meg a kisujját sem mozdította az ügy érdekében.

#6. vagyok. Hupsz, rosszul írtam - nem megváltozott, hanem megváltozik. Mondogatta ő is, hogy megváltozik, de valójában NEM változott ő semmit.

Ez a hajó már elment, kérdező. Szerintem exednél is az utolsó csepp került bele a pohárba, de előtte volt már rengeteg csepp, és azoknál nem akartál megváltozni, mert úgy érezted, hogy még bírja, úgysem hagy ott...