Ilyen érzések esetén mi fogja a döntő lökést megadni?

Szóval elvannak a langyos szarban?

Vagy valamilyen külső esemény hatására vagy megjön az eszük és rádöbbennek mennyire fontosak egymásnak, majd megoldják.

Vagy (elnézve sok kapcsolatot)egy harmadik személy megjelenése ad löketet a kapcsolatból való kilépéshez.

Elmondom én kb fél évig éltem úgy kapcsolatban, hogy közben a szakítást terveztem, de nem szakítottam, mert gyáva voltam, meg mi lesz ha megbántom és inkább szenvedtem még. Aztán egy barátnőkkel való egésznapos beszélgetés egésznapos során (ahol elmondták a szakítással kapcsolatos tapasztalataikat, meghogy ne féljek ilyenekető) elhatároztam magam, hogy aznap végére már nem leszünk egy pár.

Aznap este már szingliként aluudtam teljes nyugalomban 😁😄

Nálam többtényezős volt:

- Ért egy nagyobb siker, ami megnövelte az önbizalmamat. Még most sincs egészséges szintű önbizalmam, de a mínuszhoz képest (ami már az öngyűlölet kategória) sokat fejlődtem. Ő nem örült a sikeremnek, én viszont jobban tudtam értékelni magam, hiszen nehéz volt megszerezni.

- Megismertem új embereket, és ők is azt tükrözték vissza, hogy szerethető, értelmes okos és szép vagyok. Előtte azt hittem, hogy senki más nem képes engem elfogadni, sőt szeretni, csak az akkori párom, ma már exem.

- Exemről lehullt az álarc, ahogy egyre biztosabbnak érezte a helyét, hiszen már több éve együtt voltunk.

A családtagjaim egyébként azt mondják, hogy exem mindig is uralkodó típus volt, az elejétől fogva féltettek tőle, de én nem hallgattam rájuk, mert féltem, hogy ha ő nincs, soha többé nem lesz párom. Az alacsony önbizalmamnak "köszönhetően" akkor fel sem tűnt, hogy exem mennyire nem volt őszinte...