Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Csalódott és mérhetetlenül szomorú vagyok. Írnátok valami biztatót, légyszi? Esetleg akivel történt hasonló...
40-es pár vagyunk két gyermekkel.
Az imént tudatosult bennem, hogy a kapcsolatunkat már tényleg nem lehet megmenteni. Sajnos hiába szeretném én, részéről nincs már érzelem, illetve ha van is, sajnos nem felém. A szívem szakad meg, nem tudom, hogy mondjam el a gyermekeinknek, hogy a családunknak annyi, ráadásul el fogunk költözni. A ház, ahol élünk a élettársam öröksége fele részben, a másik felén hitel van (a húgát kellett kifizetni), amiben adóstárs vagyok. 1/4 rész az én nevemen van ezért, a hitelt a párom fizeti. Azt tervezem, hogy a gyerekekkel albérletbe megyek, nem könnyen, de valahogy csak kijövünk majd. Egy ügyvédtől tanácsot kérek, mire számíthatok, ki tudok-e kerülni a hitelből valahogy. Ezek előbb vagy utóbb megoldódnak, csak azt nem tudom, ép ésszel végig tudom-e csinálni. Mindig úgy gondoltam, hogy együtt neveljük fel a gyerekeinket, együtt öregszünk meg. Egy éve tudatosult benne majd bennem, hogy baj van, próbáltuk megoldani, csak úgy nehéz volt, hogy közben ő nyitott kifelé, szert tett egy női barátra, akivel bár nem találkoztak, kölcsönös a szimpátia, és szerintem a páromnál már ennél is több van. Ő szerintem már lemondott erről az egészről. Nem tudom, egyedül hogyan tovább. Nem gondoltam, hogy tényleg eljutunk idáig :( Köszönöm, hogy elolvastátok, és azt is, ha válaszoltok...
Mi is váltunk.
Most félsz, mert nem tudod, hogy mi vár, bizonytalan vagy és szomorú. Teljesen érthető. De ha látod, hogy egyedül is boldogulsz, akkor sokkal naposabban fogod látni a helyzetet.
Sok szempontból egyszerűbb az élet szingliként.
Kérd meg, hogy egy alkalmasabb pillanatban igenis üljetek le megbeszélni a dolgokat (nyilván nem este 10-kor 500 km vezetés után). Ha lehet, intézd úgy, hogy a gyerekek máshol (pl nagyszülő, tábor, ottalvós buli a barátoknál stb. legyenek).
Olyan nincs, hogy fáradt ehhez!
“Nézd Józsi, mindkettőnk számára egyértelmű, hogy a kapcsolatunk tönkrement. Tisztelj meg azzal, hogy leülünk és kultúráltan átbeszéljük a továbbiakat. Nem elsősorban az érzelmi részére gondolok, hanem a gyerekekkel, házzal, válással kapcsolatos technikai dolgokra.
Szeretném, ha ebben partner lennél. Kérlek gondold végig, neked mi lenne elfogadható a gyerekelhelyezés/tartásdíj/láthatás kérdésben és legyen arra valami ötleted, hogy mit tartanál kivitelezhetőnek a közös tulajdonunk megszüntetésére. Szombatra a gyerekeket elviszi anyám- kérlek intézd úgy, hogy legyen időd és kedved akkor ezt nyugodt körülmények között megbeszélni.
Közös megegyezéses válást szeretnék, cirkusz nélkül. Bízom abban, hogy ebben egyetértesz velem és az együtt töltött x év és a közös gyerekek alapot adnak arra, hogy indulatok nélkül, kölcsönös tisztelettel és korrekten váljunk meg egymástól.”
Amiben megegyeztek (gyerekekkel kapcsolatosan!) tessék bírósághoz menni. Ne csak himihumi szóbeli “majd jó lesz úgy” megállapodás legyen, mert kèsőbb (főleg ha az új csaj lesz mindennél fontosabb), akkor lesz mihez tartani magatokat. Ne kelljen 2 év múlva sem könyörögni, hogy segítsen be a nyári szünetekbe... mert ha “kiszabadul”, félő, hogy az “örökifjúság” miatt a gyerekeit is hanyagolja majd.
Kész pénzügyi tervekkel (a,b,c) készülj, legyél képben az albérleti árakkal, a résztulajdonod forgalmi értékével, az eljárási költségekkel, a gyerekek után járó tartásdíjra is legyen több ötleted, a láthatásra ugyanígy.
Most macerásnak tűnik, de tessék mindent leszabályozni, később ezért hálás leszel. Rád hárul a nagyobb teher, te neveled tovább a gyerekeket 99%-ban, hidd el, még így is kell majd igazodni az élettàrsadhoz... ne tedd ki magad ennek a kelleténél többször.
Köszönöm mindenki építő hozzászólását!
#12; Az eszemmel tudom, hogy boldogulni fogok, mert muszáj lesz, csak elhinni nem tudom egyelőre, hogy ez most velünk történik :(
#13; Hálás vagyok a fáradságodért, hogy így összeszedted mindezt, tudom, hogy ehhez kell majd tartani magam. Meg fogom próbálni, de őszintén szólva a frász tör ki még az egésztől :( Ráadásul holnap reggel nyaralni indulunk a családdal, hónapokkal ezelőtt foglaltuk. A gyerekek miatt jó lenne ezt az utolsó alkalmat normálisan megélni, de most még ettől is gyomoridegem van.
Bár tudnám, mit hoz a jövő, látnám magam fél év múlva...
Miért nem vagy neki jó?
Amúgy nekem ilyen helyzetekben az jött be, ha lesz@rtam a pasit, ha csak magamra koncentráltam, és a gyerekre, csinosítottam magam, körmöt festettem, kellettem magam, azt sugallva magamnak főleg!!!, hogy erős vagyok, erős vagyok, szabad vagyok. Olyan dolgokat kell tegyél, amivel magadnak elhiteted, vagyis amivel meggyőzöd magad, ez utóbbi jobb szó rá, hogy erős vagy. Hogy önálló vagy. Szard le a pasid, ne picsogj utána, mert nem érdemli meg. És te sem érdemled meg, hogy energiát veszíts miatta. Váltam gyerekkel.
Kedves Utolsó! Bár a próféta szólna belőled! 🙏
Köszönöm!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!