Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Csalódott és mérhetetlenül szomorú vagyok. Írnátok valami biztatót, légyszi? Esetleg akivel történt hasonló...
40-es pár vagyunk két gyermekkel.
Az imént tudatosult bennem, hogy a kapcsolatunkat már tényleg nem lehet megmenteni. Sajnos hiába szeretném én, részéről nincs már érzelem, illetve ha van is, sajnos nem felém. A szívem szakad meg, nem tudom, hogy mondjam el a gyermekeinknek, hogy a családunknak annyi, ráadásul el fogunk költözni. A ház, ahol élünk a élettársam öröksége fele részben, a másik felén hitel van (a húgát kellett kifizetni), amiben adóstárs vagyok. 1/4 rész az én nevemen van ezért, a hitelt a párom fizeti. Azt tervezem, hogy a gyerekekkel albérletbe megyek, nem könnyen, de valahogy csak kijövünk majd. Egy ügyvédtől tanácsot kérek, mire számíthatok, ki tudok-e kerülni a hitelből valahogy. Ezek előbb vagy utóbb megoldódnak, csak azt nem tudom, ép ésszel végig tudom-e csinálni. Mindig úgy gondoltam, hogy együtt neveljük fel a gyerekeinket, együtt öregszünk meg. Egy éve tudatosult benne majd bennem, hogy baj van, próbáltuk megoldani, csak úgy nehéz volt, hogy közben ő nyitott kifelé, szert tett egy női barátra, akivel bár nem találkoztak, kölcsönös a szimpátia, és szerintem a páromnál már ennél is több van. Ő szerintem már lemondott erről az egészről. Nem tudom, egyedül hogyan tovább. Nem gondoltam, hogy tényleg eljutunk idáig :( Köszönöm, hogy elolvastátok, és azt is, ha válaszoltok...
Nagyon kétségbeesett vagy, ami érthető, hiszen az életedet szentelted ennek az embernek. Azon kérlek gondolkodj el, hogy a gyermekeknek sem jó végig nézni, hogy anya és apa szépen elhidegülnek. Ha már egy másik nő is bekerült a képbe, akkor kérlek gondold át, hogy megéri-e harcolnod.
(Talán nem érzed, de nagyon erős vagy lelkileg. Esetleg vannak barátaid, akikkel tudsz erről beszélni? Mert akkor mindenképp öntsd ki nekik a lelked, mert az levenne rólad legalább 10 tonnát.)
Kitartást neked, remélem, helyre jönnek a dolgaid!
#4; Köszönöm szépen a biztató soraidat. Igen, attól félek, hogy amiatt a párterápiának sem lenne túl sok esélye, hogy ő már elkezdett kötődni máshoz, ezt az egészet pedig elengedni.
Nagyon nehéz szembenéznem ezzel, hogy nincs tovább mi.
#5- nek is igaza van. A gyerekeket viszem magammal, nem is kérdés, ha nem tehetném, életcélom sem volna többé, csak ők maradtak nekem. És nem opció az egy hét itt egy hét ott, ezt a páromnak is mondtam. Mint ahogy azt is, hogy legalább miattuk próbáljuk meg helyrehozni. Részéről nem megy. Van egy olyan érzésem, hogy idő kérdése, hogy rájöjjön, mit veszíthet, de remélem, addigra én már túl leszek rajta.
Mindig van esély. Nálunk ugyan ez volt.Elhidegültünk, volt egy másik nő iránt érzelem, de szex nem volt. Annyi a különbség, hogy nem derült ki.Viszont jó lecke volt, és elkezdtem újraértekelni az életem.
Felismertem hogy mit veszítetek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!