Akkor válik a legvonzóbbá, amikor már nem az enyém. Akkor imádom őt a legjobban. Lehet ebből "felgyógyulni"?

Nagyon hosszú a történetünk, de én vagyok a lány. Egy 8 éves kapcsolatról van szó, ami se veled se nélküled, de a fiú miatt leginkább, mert ő hibázik a legtöbbször... Meg persze én, mert mindig visszafogadom... Vqgy visszakönyörgöm magam.

Nagyon súlyos volt már az előző szétválásunk, nem akarok belemenni részletekbe, de hiába... Még mindig beszélünk titokban, és közös programokra járunk titokban. Nem akarunk újra összejönni, de nem tudjuk megszakítani ezt a mérgező kapcsolatot. És nem tudom mi a gyökere, felnőtt emberek vagyunk, de egyszerűen mi az alapja ennek, hogy ami nem működik, ennyire görcsösen ragaszkodunk hozzá? Komolyan, nem tudom megmagyarázni. Hogy ha a szerelem az összetartó kapocs, akkor miért nem tud szép lenni?

Az ő nevében nem tudok beszélni, az én részemről viszont ez már függőség. Illetve eléggé mérgező "szerelem". És mindig akkor lángol fel a legerősebben, mikor elvesztem. Bocsi ha kicsit rébuszokban beszélek, de talán most kezdem belátni, hogy ez egy reménytelen eset és lehet kéne egy terapeutával beszélnem, mert ez így nem egészséges.

Igazából folyton bánt engem szavakkal... Megaláz, lenéz, de közben meg nagyon megértjük egymást. úgy tudnám leírni, mint egy civakodó testvérpár kapcsolatot, hogy tényleg egymás legjobb barátai vagyunk, de közben vérig sértjük egymást (inkább ő engem).

És mikor belegondolok hogy egyszer tényleg elvesztem, hatalmas pánikot érzek, és mostmár tényleg azt érzem, hogy rajongásig szeretem őt. Minden mozdulatába szerelmes vagyok, a humorérzékébe, a mozdulataiba, a nézésébe... az egész lényébe beleszerettem... Egy olyan lénybe aki engem meg bánt.... Mikor együtt vagyunk sokáig látom a hibáit, külsőleg, belsőleg, és mindig elgondolkodom hogy tényleg ő kell? De amint elvesztem átfordul egy lángoló szerelemmé és a legtökéletesebb pasinak látom a Földön.

Nagyon "súlyos" a helyzetem? Átélte ezt már valaki?

Mondok egy példát mitől ismertem fel a helyzetemet. Visszahallottam egy nagyon csúnya kijelentést amit ő tett rólam, mástól. Nem akarom neki elmondani, mert nagyon nincs mit magyaráznia, emiatt szakítottunk. De megint akkora a harag bennem, hogy messengeren bunkó akartam vele lenni. De belegondoltam ha bunkó leszek, ő megharagszik, és nem beszélünk, de nekem szükségem van rá. Ezért inkább fel se veszem pedig vérig sértett... De ennyire szeretem őt.

Nagyonnagyon gáz a helyzet....

30/N

(Ő amúgy az első kapcsolatom, ami komoly)