Miért van az, hogy az idő múlásával nem enyhül a másik hiánya, hanem egyre rosszabbodik? Mit lehet tenni ilyenkor?

Május elején szakított velem, nagyon szerelmes voltam belé. Nem voltunk együtt sokáig, összesen ötször találkoztunk, de ezt két hónap alatt. Azóta már július van. Azt hittem, hamar el tudom felejteni, mert nem volt hosszú. És nem megy. Egyre rosszabb az egész, egyre jobban hiányzik, legszívesebben írnék neki valamilyen indokkal, ha felkelek ő az első gondolatom, napi szinten sírok miatta. Fogalmam sincs miért van ez, de nagyon rossz. Próbálok ismerkedni, de nem igazán érdekel senki. Viszont ebből az állapotból is elegem van már. Mintha beleragadtam volna egy mocsárba, olyan érzés az egész. Es van egy hatalmas üresség érzetem azóta, mióta vége. Nem tudok örülni semminek, nem kötnek le olyan dolgok, amiket régen élveztem. Nincs kedvem az emberekhez, beszélgetni meg főleg nincs. Elcsendesedtem. Neha már az is eszembe jut hogy meghalni is jobb lenne ennél. Nagyon rossz, nem akarok így maradni :(