Félek szakítani. Hogy vegyek erőt magamon?

Van egy érdekes múltunk, amit félre tettünk és elkezdtük ujjá építeni a kapcsolatunkat.

Nagyon szeretem, ezért hagytam magam sokszor és elnéztem neki olyanokat, ami miatt más már kivágta volna.

Az exe sokáig a képben volt, konkrétan egy háromszögben voltunk, mert ő nem tudta eldönteni kit akar. Végül az ex elment tőle, nekem pokollá tette az életem, így aztán maradtunk ketten. Majd nagysoká felszívódott az ex, és kezdhettük az építkezést.

Sokat tett, sokat bizonyított. Láttam hogy megtörte a dolog, mindent beismert és magára vállalt.

Szépen haladgattunk az ujjáépítéssel, de ugy érzem elfáradtam. Nagyon...

Ha felhozom neki ezeket, leginkabb csak felmordul hogy miért nem vagyok már túl ezeken? Nem tudom... akkor is lefeküdtek a hátam mögött amikor elvileg már szakítottak és én meg már ott voltam. Ilyenek.

Tényleg sokat tett hogy visszaszerezze a bizalmam. Nagyon félek megbántani. Sajnos minden azt súgja hogy engedjem el pedig. Talán már ő is ezen agyal, nem tudom.

Múltkor a házasságról beszéltünk, én mondtam hogy ha házasodok csak egyszer szeretnék, de akkor a sírig. Ezt ő egyből lecsapta hogy ugyan. Vagyis szerinte rendben van az hogy váltakoznak a partnerek az ember életében.

Mondta hogy szólni fog, ha úgy érzi majd költözzek el (még hozzá sem költöztem). Sok igénye van amire kb 0-24 rámegyek.

Nem tudok lépést tartani. Nem tudok hinni, bízni. Rettegek hogy ha szakitok akkor még meg is csap, mivel elég kapcsolatfüggő szerintem.

Félek most már ettől az egésztől, pedig nekem ő tényleg az igazit jelentette, ezért tűrtem és nyeltem.