Jogosan borítottam a párjának?

Nagyon bonyolult hosszú sztori, nem túl gyakran olvashattok ilyet. Megismerkedtem egy férfival, szexkapcsolat céljából. Én anyagi juttatásért, ő szex miatt. Win-win, lett volna de mindkettőnknek párja volt. Ő nem tudta a párjával megbeszélni a szexuális igényeit, ezért választotta ezt az utat. Én meg pénzhez szerettem volna jutni, mert a párom kiköltözött külföldre, és lebegett a levegőben az életünk/kapcsolatunk minden. Nem volt vesztegetni való időm.

Teltek múltak a hónapok. Részemről szigorúan üzlet volt az egész. A pasi viszont időközben belém habarodott. Nem igértem neki semmit, sőt próbáltam éreztetni, hogy ez nekem csak ennyi. Majd hazajött a párom végleg. Újra éltünk, vettünk autót, új munkahelyem lett ,minden rendbe jött. Úgy éreztem a küldetésem véget ért ezért több e-mailt nem írtam neki, nem is nézegettem. Majd egy véletlen folytán belenéztem. Azzal szembesültem, hogy szerelmes/könyörgő levelekkel bombáz. Nem tudtam mit tegyek, gondoltam beszéljünk , megsajnáltam.

Teltek a hónapok, mindketten vittük a titkunkat. Mi leveleztünk tovább. Majd 2020 szeptember tájékán, áttértünk egy másik platformra. Ott beszélgettünk sokat. Elkezdtem érezni. Elkezdtem megismerni. Továbbra is próbáltam megértetni magammal, hogy ez veszélyes terep. Nagyon belebukhatok.

Elvesztettem az állásomat. Ismét pénzre volt szükségem. Most nem volt bűntudatom, elmentem ezzel a férfival. Szeretkeztünk, és éreztem a szerelem szétperzsel minket. Ezek után elengedtem az “ anyagiakat” nála. Leveleztünk tovább.

Közben lett munkahelyem ismét, de a bűntudat előjött, illetve az érzelmek erősek voltak. Már nem bírtam tovább magamban tartani a helyzetet. Elmondtam a páromnak, hogy szeretőm van, szerelmes vagyok belé. Legyen vége.

Egyre gyakrabban ráértem így, nagyon szép időszak volt. Aztán egyszer csak megváltozott valami. Hiányozni kezdett, nagyon. Vitáztam vele, hogy többet foglalkozzon velem. Ne csak 3 havonta találkozzunk. Végül hónapok alatt kinyírtuk a “ kapcsolatunkat”. Mindent megígért, hogy mindig számíthatok rá, ő itt van nekem, szeret engem, szakítani fog a párjával.

Mondanom sem kell ezekből semmi nem lett. Én viszont bele kevertem a családomat is, édesapámat meggyőztem, hogy segítsen neki a házát építeni, tesómat szintén. A volt párommal rondán viselkedtem az ő hatására. Ha azt mondta, hogy a bal az a jobb, a jobb meg a bal , akkor azt is elhittem. Utólag látom milyen egy idióta voltam.

A lényeges rész, hogy hirtelen letiltott mindenhonnan. Egy beszélgetés közepén. Telefonszám, Viber, Messenger, Instagram, E-mail. Eltűnt, megpróbált kiírni az életéből. Ha másik számról hívtam nem vette fel. Hallani akartam a válaszait, hogy miért tette ezt velem.

Így hát elmentem a városba ahol él. Megláttam vigyorogni a kocsijában egy másik nővel, aki kiköpött másom, de nem a barátnője. A szakításunk után 5 nappal. Elöntött az ideg és a fájdalom. Elmentem a lakáshoz ahova vinni szokott. Ott állt az autó. Lefotóztam a lakást, az autóját. Hívtam nem vette fel a telefont. Órákat álltam ott, de ideje volt már hazamenni. Így hát a szakadó esőben hazabandukoltam.

Olyan keserves fájdalmat éreztem, hogy nem kívánom senkinek. Végül az alkoholmámor közepette, elküldtem a párjának egy üzenetet. Amiben az állt, hogy félre ismerte a párját ha többet szeretne megtudni, kérdezzen és mindent elmondok. Képeket csatoltam mellé. 2 napig leveleztünk, mire annyit írt hogy ne alázzam meg még jobban. Majd keres ha akar valamit tudni. Ezt tiszteletben tartottam, de igazság szerint nem én fogadtam neki hűséget hanem a párja. Én felakartam nyitni a szemét, hogy lássa ő is milyen embernek adott bizalmat. Sajnálom szegényt, de nem akartam, hogy neki is majd akkor essen le ha a saját szemével látja. Ezt a fájdalmat nem érdemli senki.

Most ott tart az ügy, hogy édesapámat keresi, hogy menjen hozzá dolgozni, most kezdjék el a munkálatokat. Azon még filózom, hogy apummal elmegyek és megpróbálom számonkérni utoljára. Viszont azt hiszem nincs több erőm harcolni. Nagyon elfáradtam... Jogos volt a borítás?

21/N 30/F