Mi a helyes ebben a helyzetben? Engedjem el vagy mit tegyek? Holnap találkozok vele hogy személyesen is megbeszéljük

Szerintem írj neki egy levelet. Legyen benne minden: az, hogy te mit éreztél, hogy értettél, stb. és az, hogy mit érzel most és mit szeretnél most. De ne csak magyarázkodásból, "szabadkozásból" álljon az a levél, hanem legyen benne az is, hogy neked is fontos, hogy biztonságban érezze magát - veled, mert így szereted. Vigyél romantikát, szenvedélyt abba a levélbe, írj verset neki, stb.

És hidd el, sokkal szebb, meghatóbb, ha az a levél nem e-mail, hanem papír a postaládában.

Találkozni még tudsz utána is.

Szerintem nem feltétlenül érzelmi zsaroló, csak sérült, és nem tudja, hogy mit akar. Lehetnek vágyai, amitől megijed.

A levél azért lenne jobb, mert így tényleg odafigyelve elolvasna, ez tuti, aludna rá egyet, és utána meg találkoznátok, és megbeszélhetnétek azt is, hogy mi van vele.

Szexre szerintem egy jó ideig ne számíts, és ne is erőltesd burkoltan se hozd fel. Ha ezt el tudod fogadni, akkor ok, ha nem, akkor lehet, hogy végleg elveszted.

1. Nem lehet a múltra mutogatni a jelenbe, egy új kapcsolatban, ez kifogás részéről.

2. Ne az anyukája élje helyette az érzelmi életet, hanem saját maga, erre is fel kéne hívni a figyelmét.

3. Beszéljetek, és végre döntse el, hogy mit akar, mert egy kapcsolat nem így épül, hogy idő, meg szünet, meg nem is tudom mit akarok.

A járunk-szakítunk-milegyen huzavona mindig bajt jelez, és ez az érzelmi hullámvasút nem fenntartható.

Én azt tanácsolom, hogy ne ragaszkodj görcsösen ahhoz a kapcsolathoz, ami nem jó. Hiába volt jó régen, most már nem az, és varázsütésre nem lesz újra a régi.

Ja és igen, a szakítás után természetes az, ha hiányzik a másik. Nem azt jelenti, hogy továbbra is vele kéne járni, csak annyit jelent, hogy a másik fontos volt. Ezt a kettőt össze szokták keverni néhányan, és ki-be ugrálnak egy réges régen nem jó kapcsolatból.

A szakítás akkor is fáj, ha jó döntés volt.