Hol volt az a pont amikor rájöttél, hogy bár szereted a párod , nincs közös jövőtök?

Amikor a haverjai mellé állt velem szemben

Innenstől tudtam azt hogy nem vállal fel igazán, pláne bajban nincs velem.

Amikor megírtam neki, hogy megbuktam a forgalmi vizsgán, mert szerettem volna, ha megvigasztal. Mégiscsak ő volt a párom. Erre visszakaptam egy olyat, hogy hagyjam most békén ezzel, mert úgyis direkt buktam meg. Megpróbálta megmagyarázni, miért gondolta ezt (mert mondtam, hogy valószínűleg bukta lesz, hiszen még nem ment tökéletesen a vezetés), de ilyet egyszerűen nem mondunk olyan személynek, akit szeretünk. Főleg nem akkor, amikor épp kiborult. Nem rögtön szakítottam, de utána hamarosan. Az utolsó cseppek egyike volt abban a bizonyos pohárban.

Ráadásul amúgy sem lett volna közös jövőnk, mert hiába 5 év párkapcsolat és 28 éves férfi, az összeköltözés a kanyarban sem volt. Egyedül lakástakarékunk volt, de az a szerződés is az én unszolásomra született, felesben fizettük. Természetesen szakítás után vissza is osztottuk. Nem mondom, hogy elpazaroltam 5 évet, mert voltak szép pillanatok, de a mai eszemmel már korábban szakítottam volna, bizonyos piros zászlóknál, amiker akkor szintén kimagyarázott.

Onnantól mikor megfogalmazódik bennem és tudatosul nincs értelme tovább folytatni.

Nálad azt hiszem plusz még az is, hogy itt megkérdezted.

Ne vedd zokon, de ha eljutsz erre a pontra, akkor ez már annak számít. Mindketten olyan párt érdemeltek, ha szeretnétek hosszabb távban gondolkodni, aki ugyan úgy szeretne a jövőtök része lenni. Ne folytasd, ha nem ő az a valaki. Mindkettőtöknek jobb lesz, ha olyat találtok, akiben ez a kérdés fel sem merül.

Sok szerencsét :)