Mi volt az a pont, amikor rájöttél, hogy szerelmes vagy valakibe? Mit éreztél?

Én emlékszem amikor rájöttem hogy a fiú barátom iránt többet érzek. Igazából eltartott pár hónapig amíg rájöttem hogy beleszerettem. Emlékszem úgy kezdődött az egész hogy elkezdett zavarni ha azzal a lánnyal beszélgetett aki állítólag tetszett neki. Addig még szurkoltam is nekik aztán egy idő után rosszul esett és kicsit féltékeny is lettem. (Aztán végülis azzal a lánnyal nem lett köztük senki, mert másik pasival jött össze). Addig is nagyon szerettem vele beszélgetni de azután: direkt bementem hamarabb suliban, hogy még tudjak vele beszélgetni (csak csoporttársak voltunk, így kb napi 1-2 óránk volt csak együtt) bármi történt velem ő volt a leges legelső ember akinek el akartam mondani. Észrevettem magamon hogy fizikailag is elkezdtem vonzódni hozza: meg akartam ölelni, meg akartam fogni a kezet, meg akartam csókolni. Egyszerűen csak megnyugtatott engem a jelenléte, minden egyes másodpercet vele akartam eltölteni. Ha már csak ott ült mellettem már az boldogsággal töltött el, azt éreztem hogy minden a helyén van amikor vele vagyok. És meg ami számomra elég vicces volt, hogy a parfümje mint az afrodiziákum úgy hatott rám.

Hát.. sokat néztem, féltékenykedtem, folyton őt néztem, beszélgetni akartam vele, rózsaszín felhőkön lebegtem, féltékenykedtem mindenkire, kutattam utána, mindenféle történetet találtam ki, ami kettőnkrol szólt.

Észrevettem, hogy nagyon örülök, ha meglátom, keresem az alkalmat először csak arra, hogy beszélgessek vele, aztán arra is, hogy megérinthessem :)

Hát volt olyan, amikor ilyen tök hirtelen elöntött egy ilyen melegség, és egy boldogság, hogy ő létezik. Ja meg egyébként egyszer olyan is volt, hogy utólag jöttem rá, hogy valakibe szerelmes voltam, amikor már elmúlt. Az a nagy áááradásos szeretet úgy egyszercsak fogta magát, és eltűnt, amit úgy addig meg mindig éreztem a közelében.

Menekülési vágyat

Nekem sosem volt egy ilyen pont, egyszerűen csak egyre többet gondoltam r, néha teljesen random szituációkban is beugrott a neve, és valamiért elkezdtem rá gondolni. Zavart, ha más lánnyal látom, és azt szerettem volna, ha ő is annyiszor nézne felém napközben, mint ahányszor én néztem felé.

Hát már első látásra is nagyon szép és szimpatikus lánynak találtam, de igazából nem tudnám megmondani, hogy hol volt az a pont ahol rájöttem, hogy szerelmes is vagyok belé. Egyszer csak azt vettem észre, hogy egyre többet gondolok rá, őt néztem, amikor csak tudtam és mindig elöntött egy amolyan jó érzés, amikor megláttam.