Járt már úgy valaki közületek, hogy pont gimi utolsó évében lett szerelmes először? És le tudtatok érettségizni?

Emiatt ne dobd el a szerelmet szerintem. Lehet ezt jól is csinálni, meg rosszul is.

Tesómmal pont fordítva volt, sokat járt bulizni, nem igazán tanult, nem voltak rossz jegyei, meg nem bukott semmiből, de azért volt mit kijavítania.

Aztán összejött a barátjával, össze is költöztek, és tesóm is megváltozott, többet voltak együtt, nyugodtabbak lettek a körülmények, a srác támogatta mindenben, segített neki a tanulásban, vizsgákra is bevásárolt neki szőlőcukrot meg csokit meg ilyeneket, és jól is sikerült neki, meg lett minden.

Azóta együtt élnek már :)

Én is így vagyok vele egyébként (bár fiatalabb vagyok pár évvel), hogy külön kéne választani a kettőt. De azért sokkal jobb úgy készülni érettségire is, hogy ha már eleged van mindenből és mindenkiből, ott van melletted valaki, akihez odabújhatsz, aki megvigasztal, és akivel szeretitek egymást. Jobb az amikor van valaki akivel támogatjátok egymást.

Nem feltétlen megy a tanulás rovására a szerelem. Persze ha állandóan együtt vagytok, és nem törődtök semmi mással, akkor lehet rossz vége is, meg kell találni azt a bizonyos arany középutat :D