Szakításra felkészülni? Bipoláris miért szakít állandóan?

A mentális betegség senkit sem jogosít fel arra, hogy szeretőt tartson a párja mellett. (Ezt annak ellenére mondom, hogy engem is kezelt pszichoterapeuta.) A bipoláris depresszió egy kedélybetegség, egyik tünet sem szól arról, hogy meg kell csalni a másikat. Nehezítő tényező a betegség az életében, DE még mindig csak ő döntheti el, hogy gerinctelenül hátbaszúr-e, vagy sem. Ha pedig megtette, akkor ne bánkódj érte, kérdező.

Ám nem csak a bipoláris személy rontotta el. A kérdező sem teljesen okés lelkileg, hiszen hagyta, hogy 2 havonta kidobja a párja, minden rosszat elviselt neki. Miért? Mert kétségbe van esve a magánytól, ahogy írta. Megértem, hiszen az utolsó közös hónapjainkban nekem is ez maradt az egyetlen oka, hogy az akkori párommal maradtam. Később viszont ráébredtem, hogy a magánytól való félelem nem lehet ok arra, hogy hagyjam magam semmibe venni, és ki is mondtam a szakítást.

Én mindenképp önismeret gyakorlását, célok megfogalmazását ajánlom a kérdezőnek, mert az élet a szakítást követően sem áll meg. Amíg rendbe nem tetted az önértékelésed, ne kezdj újabb kapcsolatba, mert sajnos ugyanígy járhatsz.

16 évig éltem ilyennel, ebböl az utóbbi 5 èvig volt bipoláris tünete, azelőtt sima depresszió.

Tönkreteszi az embert.

Mielőbb menekülj.

A betegsèg semmire nem mentsèg. Jellenző rájuk a szexuàlis szabatossàg, öngyilkossàg. A depis fàzis és a mániás is sok szenvedést okoz.

Ha vège a kapcsolatnak akkor irány egy jó pszichológus mert biztos hogy szüksèged van rá csak nem èrzed.

#14. Olvasd el az utolsó mondatát. :(

Retteg a magánytól, sajnos én is ilyen típus vagyok, hiszen sokáig kiközösítettek. Ezáltal én is sokáig benne maradtam olyan kapcsolatban, ami nem vezetett semmi jóra, de így utólag már nem gondolom, hogy egészen végig tiszta szerelem volt. Az első években igen, de utána az üres ígéreteitől és a beszólásaitól folyamatosan gyengült a kötelék.